Kérdés: Hogyan tudom fenntartani a jelenlét érzékletét, mikor egy másik személy társaságában vagyok? Hogyan hozzak jelenlétet a társalgásba?
Eckhart: Ez nem könnyű. Abban a pillanatban, mikor elkezdesz beszélni, két elme jön össze, és így, egyike a másikát erősíti. Egy áramlás kezdődik, egy gondolat áramlat. Egy pillanattal ezelőtt jelen voltál, és aztán valaki el kezd beszélni. Ami alkalmazva van itt, az a társalgás alatti tér veszteség. A társalgás mindkét résztvevője veszt valamennyit a tér érzékletből. Ott csak szavak vannak, az elme, a szavakba foglalás, a gondolat áramlat, ami hangokká válik. Ezek kerekednek felül ezen. Ennek meg van a saját lendülete – majdhogynem egy kicsiny entitás, egy áramlat, ami nem akar véget érni.
Gyakran, ez generálja az emóciókat a testben. Ez erősíti, felerősíti azt. Ha a mentális áramlat bekattintja az emóciókat, amit gyakran tesz, különösen akkor, mikor más emberekről beszélünk, hogy mit tettek ők, miben vallottak kudarcot, hogy megtegyék, mit tettek neked, mit tettek másoknak, kritizálásokkor, pletykálkodásokkor, akkor mindenféle emóciónális [dolgok], az ego jön be. Mikor kritizálhatsz egy másikat, akkor az ego úgy érzi, hogy egy ici-picit erősebb. Azáltal, hogy a másikat kisebbíted, az ego káprázat rendszerében, egy ici-picit megnövelted a saját ön képed. A másik bármilyen kritizálása, az ennek az energia áramlatnak a része. És ekkor jönnek az emóciók, és ezek felerősítik a gondolatokat. Ez a tér elvesztése.
Számodra, hogy visszanyerd a teret, anélkül hogy azt mondanád „Nem beszélek többet”, akkor egy dolog van, ami szükséges – a ráébredés arra, hogy elvesztetted a teret. E nélkül, semmit se tudsz tenni – mikor egy gondolat áramlat ennyire felülkerekedik rajtad, akkor te még csak nem is tudod, hogy egy gondolat áramlat kerekedett felül rajtad – ekkor semmit se tudsz tenni. „Bocsásd meg nekik, nem tudják, mit tesznek.” Ők öntudatlanok. Ők a gondolat áramlata. És mint gondolat áramlatként, te nem is akarod, hogy vége legyen – csak mivel, te nem akarod a saját végedet. Minden entitás addig akar a formában maradni, ameddig csak lehetséges.
Ha csak a legcsekélyebb ráébredés is van arra, hogy elvesztetted [a teret], akkor abban a pillanatban van választásod. Mi is a választásod? A te választásod az, hogy valami jelenléted hozol, valami teret, a gondolat áramlatba. De hogyan teszed ezt meg?
Ez nem csak tőled, a saját tulajdon elmédből jön, hanem a másik személytől is érkezik hozzád. A tudatosság ott van, és lehet hogy csak az utolsó három másodpercre, és aztán eltűnik megint. Így, neked, ki kell használnod ezt a két-három másodpercet, ahol ráébredsz a tér veszteségre, és teszel valamit abban a térben, ahol van némi szabadságod arra, hogy cselekedj.
A tudatos választás által, leveszed a figyelmet a gondolkodásról – viszont le kell horgonyoznod valahol máshová, egyébként ez nem működik. Így, válaszd a lélegzetedet, vagy a testedet, vagy valami más érzékelt, körülötted lévő érzékletet, aminek tudatában vagy. Amikor ténylegesen egy másik személyhez beszélsz, akkor valószínűleg, legkönnyebb használnod, vagy a lélegzetedet vagy a belső testedet.
Gyakorold ezt előtte, mikor az állapotok könnyebbek, így képes leszel megtenni ezt, mihelyst szükséges. Menj a belső testedbe, érezd azt az energia meződet, ami eleven. És észre fogod venni, nem fogsz gondolkodni többet. Csendben tudsz figyelni. A bámulatos dolog az, hogy gondolkodás nélkül tudsz figyelni a másik személyre, könnyedén, szépen.
Odafigyelsz, de figyelmed egy része az energia meződön van – így levéve a figyelmed a gondolataidról. Ott, az elevenségnek egy érzéklete van a háttérben. Ez végül is, a formamentes; ez már a belépőkapu, a formamentesbe. Érezd ezt, miközben ott ülsz és figyelsz, és kilépsz a gondolat áramlatból. Ekkor, az interakció minősége közvetlenül megváltozik. A másik személy lehet, hogy tudatosan nem is veszi észre, hogy mi is történik, és lehet, hogy még folytatja egy ideig. Ez nem jelenti azt egyben, hogy képtelen vagy reagálni többet. Hanem, ahogy te reagálsz és a reagálásod minősége az, ami megváltozik. Te már nem a negatív természethez működsz közre, ami gyakran az eset, a társalgásokban.
Egy bizonyos mennyiségű csend van ekkor ott, ami a szavak része is lesz, mikor beszélsz. Ez annyira apró, hogy a másik személy, tudatosan, lehet, hogy észre se veszi. Így, ráakaszkodva a belső testre, maradj lehorgonyozva, s aztán légy jelen. Ha azt elveszted megint, ha a másik személy mond valami kihívót, akkor ezután, egy kis idő múlva, emlékezni fogsz – és visszamész a belső testbe. Ez egy erőteljes horgony, és ekkor, minden innen változik meg. Tartsd ezt folyamatos gyakorlatban.
