Kérdés: Megtapasztaltad-e valaha, a lélek sötét éjszakáját? Tanításaid annyira hasznosak ezekben a nehéz időkben. Tudnál beszélni erről a témáról?
Eckhart: A „lélek sötét éjszakája” egy olyan kifejezés, ami hosszú időre nyúlik vissza. Igen, megtapasztaltam én is. Ezt egy olyan kifejezés leírására használják, amit az egyén úgy hívhatna, hogy az érzékelt élet értelmének az összeomlása… az értelmetlenségnek egy mély érzete, ami betör az életedbe. A belső állapot, néhány esetben, nagyon közel van ahhoz, amit hagyományosan depressziónak hívnak. Nincs semminek se már értelme, nincs már semmiféle cél. Néha, valami külső esemény kattintja be, meglehet, hogy külső szinten valami katasztrófa. Halála valakinek, aki közel áll hozzád, bekattinthatja ezt, különösképp a korai halál - például, ha a gyermeked hal meg. Vagy, felépítetted az életed, és jelentést adtál neki – és az a jelentés, amit adtál az életednek, a tevékenységeid, az elért eredményeid, ahova jutottál, amit fontosnak tekintettél, és az az értelem, amit te adtál az életednek, valamilyen okból összeomlik.
Ez megtörténhet akkor, ha valami olyasmi történik, amit már sehogy se tudsz megmagyarázni, valami katasztrófa, ami úgy tűnik, leértékeli az életednek azt a jelentését, ami azelőtt volt. Valójában, ami ekkor összeomlik, az az életedben levő olyan teljes fogalmi váz, aminek az elméd adott jelentést. Így ez, egy sötét helyben végződik. De az ember belemegy ebbe, és akkor ott a lehetőség, hogy ebben, a tudatosság átalakult állapotában jelenjél meg. Az életnek újból van jelentése, de már nem egy olyan fogalmi jelentés, amit te feltétlenül meg tudsz magyarázni. Ezek az emberek, meglehetős gyakran, abból a fogalmi realitás érzékükből ébrednek fel, ami számukra összeomlott.
Ők már valami mélyebből ébrednek fel, olyanból, ami már nem az elmédben lévő fogalmakon alapul. Egy mélyebb céltudatosság vagy kapcsolat van az élettel, ami már nem magyarázatoktól függ vagy bármi fogalmitól. Ez afféle újjászületés. A lélek sötét éjszakája, olyasféle halál, ahol te haldokolsz. Ami meghal, az az egós önérzet. Persze, a halál, az mindig fájdalmas, de semmi se valós, ami ott meghal – csak az illuzórikus identitás. Nos, ebben az esetben, néhány ember, aki átmegy ezen az átalakuláson, arra ébred rá, hogy nekik abból a célból kellett keresztül jutniuk ezen, hogy egy spirituális felébredést idézzenek elő. Gyakran, ez része a felébredési folyamatnak, a régi én halála és az igaz én születése.
Az első lecke a Csodák Könyvében, a „Semmi, amit ebben a szobában látok, nem jelent semmit”, s körülnézve a szobán, te azt feltételezed, hogy bármi, amire történetesen ránézel, és azt mondod „ez nem jelent semmit”, „az nem jelent semmit.” Mi a célja az ilyen leckének? Ez egy ici-picit újra teremti azt, ami a lélek sötét éjszakája alatt történhet. Ez az elme kreált jelentésnek, a fogalmi jelentésnek az összeomlása, az életről… amiről azt hiszed, hogy érted, hogy „mi is ez az egész.” A Csodák Könyvében, ennél a feladatnál, egy önkéntes lemondás van az elme kreált jelentésről, s te önként belemész abba azt mondva, „Nem tudom, hogy ez mit jelent”, „ez nem jelent semmit”. Tisztára törlöd a táblát. A lélek sötét éjszakáján ez omlik össze
A fogalmi értelmetlenség helyére szándékozol eljutni. Vagy az egyén mondhatná, a nem tudás állapotába – oda, ahol a dolgok elvesztik azokat a jelentésüket, amiket te adtál nekik, amik kondicionáltak meg kulturálisak stb.stb. Aztán anélkül nézhetnél rá a világra, hogy egy elme kreált jelentés keretet róná ki rá. Ez persze úgy látszik, mintha te már nem értenél semmit. Ez az, amiért annyira rémisztő mikor megtörténik a számodra, ahelyett, hogy tudatosan magadhoz ölelnéd azt. Ez az ami a lélek sötét éjszakáját előidézi – körbejárni a Világegyetemet anélkül, hogy már kényszeresen értelmeznénk azt, mint egy ártatlan jelenlétként. Ránézel eseményekre, emberekre, stb.stb. az elevenség mély érzetével. Az elevenségen keresztüli érzeted, az a saját tulajdon elevenség érzeted, de többé már nem próbálod egy fogalmi keretbe illeszteni a tapasztalatodat.
