Kérdés: Épp most kezdem először olvasni az egyik könyvedet, „Az új Földet.” Még mindig nehezen értem, hogy miért van nekünk egonk, és miért tűnik úgy, hogy ez, az ellenségünk. Ki tudnád fejteni még egyszerűbben ezt nekem, hogy megértsem az ego célját?
Eckhart: Az ego, az emberi tudatosság fejlődésében egy stádium. Ez nem a te ellenséged. Az, hogy valakit vagy valamit ellenségként érzékelünk, az, valójában, az egos tudattalanságnak egyik fő téveszméje vagy káprázata. Így, te nem küzdhetsz az ego ellen, és nem győzheted le azt. Ha azt gondolod, hogy neked győznöd kell az ego ellen, akkor ez, az az ego, ami benned van, ami így gondolkodik, és ez önmagát nagyította fel. Így, az ego, az nem egy ellenség, hanem egy működési zavar. Ránézve erre egy nézőpontból, ez egy olyan entitás, amit az elme teremtett. Egy másik perspektívából, mindamellett, ez egy egyszerű káprázat, ami a valóság egy eltorzult érzékelési módjában eredményeződött, és következetesen egy rendellenes viselkedésben. Ez a második perspektíva, valószínűleg, még inkább hasznosabb.
Egy káprázat akkor oldódik fel, mikor azt, káprázatként ismered fel, és így van az egoval is. Az ego, az elmúlt hatezer év alatt fejlődött ki gyorsan, a mi gondolati képességünk, mintegy, melléktermékeként. Elvesztünk a gondolatban, ami azt mondja, hogy olyan mértékben azonosultunk evvel, hogy mi most úgy értelmezzük azt, akik vagyunk, hogy mi, ebből a gondolkodásból származunk. A gondolat, az egyetemes intelligencia számára egy sajátságos mód arra, hogy kifejezze önmagát. Ez nem több, mint egy piciny aspektusa annak a roppant nagy intelligenciának. A gondolaton keresztül nevezünk el dolgokat, elemzünk, boncolgatunk, valamint különítjük el a realitást kicsi darabokra és részekre. A gondolkodás lehet egy hasznos gyakorlati eszköz is, de mikor a gondolkodással azonosulsz, akkor felbukkan az elkülönültség káprázata is. Realitásod töredékessé vált. Elvesztetted az eredeti érzékedet, hogy kapcsolatba légy a Léttel (a „Paradicsommal”). Boldogtalanná váltál, szűkölködővé, elégedetlenné, teljesen kielégületlen vágyúvá, és mindig öntudatlanul kísérled meg újra visszanyerni, az elvesztett érzékedet a lét iránt, az iránt, aki te vagy.
Az élet egy, és én egy vagyok minden élettel.
Akkor tudod ezt az igazságot, mikor az ego feloldódik. Tudni azt jelenti, hogy ráébredünk. Ekkor, tehát, hogy ébredsz rá te erre az igazságra?
Ebben a pillanatban – az egyetlen pillanat, ami van – néhány gondolat keresztül megy az elméden (a szavak, amiket olvasol és bármik, amiket az elméd hozzá ad ehhez). Mindamellett, te TUDHATOD azt is, hogy ezek a gondolatok mennek keresztül az elméden. Ez a tudás, a tudatosság dimenziója. Ez semmit nem tesz a gondolkodással. Miközben a gondolkodás történik, te tudhatsz magadról tudatosan a gondolkodás mögött, az éber csend hátterében – ami felfoghatatlan, meghatározhatatlan, nehezen megfogható.
Amikor nem azonosítod magad a gondolkodással, akkor lehet, hogy egy növekvő képességet is fel fogsz fedezni magadban abban, hogy anélkül érzékeled a dolgokat és az embereket, hogy elneveznéd őket. Ezen a módon, az ego, melynek öntudatlan szokása, hogy minden gondolattal azonosítja magát, ami csak felbukkan, el kezd feloldódni.
