Kérdés: Ahogy mondtam, egy ítélkező személy vagyok, s egyet is értek ezzel. Amióta erre tudatára ébredtem, azóta dolgozom ezen, s az egómon mindennap. Mit gondolsz az ítélkezésről, és igazából lehetséges-e az, hogy nem ítélünk meg soha senkit vagy semmilyen döntést? Köszönöm.
Eckhart: Te nem egy ítélkező személy vagy. Az elméd azt teszi, amire kondícionált hogy megtegye, ez minden. A leglényegesebb dolog az, hogy te már tudatában vagy annak, amit az elméd tesz. Egy igazából ítélkező személy az olyas valaki, aki még nem is tudja azt, hogy ő ítélkező. Ő annyira azonosult az elméjével, hogy teljesen hisz minden gondolatában (ítélkezésében), ami a fejében felbukkan.
A tudatosság a kulcs. Persze, a negatív féle gondolatok, a legítélkezőbbek. Így, vedd észre amennyire csak tudod, a negatív gondolataidat (más emberekkel, egyénekkel vagy csoportokkal, önmagaddal egy hellyel, egy szituációval kapcsolatban, amit önmagadban találsz, valamit ami megtörténik, de “nem kéne” stb.). Vegyük észre az elme hajlamát arra, hogy hibát találjon embereknél és helyzeteknél, hogy panaszkodjon, hogy jogos ítéletet mondjon ki.
Fokozatosan, a tudatosság dimenziója növekedni fog, s azok a mentális szokások elgyengűlnek. A negativitás egy borzasztó teher, hogy együtt éljünk avval. Ez hajlamos arra, hogy a negatív szituációkon és embereken keresztűl visszatükröződjön rád, s megakadályozza az életedet attól, hogy könnyedén kibontakozzon. De ne próbáld elnyomni az ítéleteidet. Légy könyörületes az elméddel.
Egy ítélet, ártalmatlan, már ha közvetlenül felismered azt mint olyat, s nem teljesen hiszel abban már. Aztán, fokozatosan, a tudatosság feloldja az ítélkező elmét.
Igen, lehetséges ítélkezés nélkül élni. A kulcs az, hogy legyünk barátságosak a jelen pillanattal.
Van két könyv, amit lehet hogy hasznosnak találsz. Az egyik Byron Katie-től az “Ezer név az örömre.” Ez a könyv, egyfajta érzéket ad neked arra, hogy hogyan éljünk napi szinten, ítélkezés nélkül. A másik Don Miguel Ruiz -tól “A Tudás Hangja.”
