Kérdés: Hogyan maradjak a jelenben, amikor mások társaságában vagyok? Hogyan vigyek jelenlétet a beszélgetésbe?
Eckhart: : Ez nem könnyű. Amikor beszélni kezdesz, abban a pillanatban a két elme találkozik és erősíti egymást. Beindul a gondolatok áramlása. Egy pillanattal előbb még a jelenben voltál, és akkor valaki beszélni kezd. Ilyenkor az történik, hogy a beszélgetésben eltűnik a tér. A társalgás mindkét résztvevője elveszíti a tér érzékelését. Csak a szavak, az elme, a szavakba foglalás, a gondolatok áramlása van ott, melyek hangokká válnak. Ez válik uralkodóvá. Saját impulzusa van – csaknem olyan, mint egy kis entitás, egy lény, egy áramlás, aminek nem akar vége szakadni.
Ez a „jelenség” gyakran érzelmeket kelt a testben, ami által erősödik. Ha az elmeáramlat érzelmeket vált ki, és ez gyakran előfordul (főleg akkor, ha más emberekről folyik a beszélgetés, hogy miket csináltak vagy nem csináltak, neked tették vagy másnak, kritikák, pletykák, vagy mindenféle más érzelmi töltés), az ego előkerül. Amikor másokat kritizálhatsz, az ego kissé erősebbnek érzi magát. Mások lekicsinylésével az ego megtévesztő rendszerében valójában a saját önképedet növelted valamelyest. Bármilyen másvalaki felé irányuló kritika ebből az energiaáramlásból jön. Azután ez érzelmek jönnek, melyek felerősítik a gondolatokat. Ez okozza a tér elvesztését.
Ahhoz, hogy visszanyerd a teret anélkül, hogy azt mondanád „többet nem beszélek”, mindössze egy dologra van szükséged. Ez pedig a ráeszmélés, hogy elveszítetted a teret. E nélkül semmit nem tehetsz – amikor annyira eluralkodik rajtad a gondolatok árama, hogy nem is tudsz róla, hogy a gondolatok árama uralkodik rajtad – akkor semmit nem tudsz tenni. „Bocsáss meg nekik, amiért nem tudják, mit cselekszenek.” Tudattalanok, egyek a gondolatok áramával. És a gondolatok áramaként nem akarod, hogy vége legyen – mert nem akarod a saját végedet. Minden entitás formában akar maradni ameddig csak lehet.
Ha csak a leghalványabban is észreveszed, hogy elvesztél (elveszítetted a teret), abban a pillanatban már van választásod. Mi lesz a választásod? Az a választásod, hogy hozz némi teret a gondolat áramlatba. De hogyan tedd ezt?
Ez az állapot nem csak a te elmédből származik, hanem a másik személyéből is. A tudatosság jelen van, csak két másodpercig tart, majd újra eltűnik. Szóval azt a 2-3 másodpercet kell használnod arra, hogy észrevedd a tered elveszítését, és hogy tegyél valamit abban a térben, amiben van némi szabadságod cselekedni. Tudatos választással kivonhatod a figyelmedet a gondolkodás folyamatából, de valahova máshová kell lehorgonyoznod, különben nem fog működni. Erre a célra választhatod a légzésedet, vagy a testedet, vagy valami másnak az érzékelését körülötted, amit észrevettél. Amikor éppen egy másik személyhez beszélsz, talán a legkönnyebb vagy a légzésedet, vagy a belső tested használni erre.
Gyakorold ezt olyankor, amikor a körülmények miatt könnyebb, így akkor is meg tudod majd csinálni, amikor szükséged lesz rá. Menj a belső testedbe, érezd elevennek az energia meződet. És észre fogod venni, hogy már nem gondolkozol tovább. De ettől még tudsz figyelni. Az a bámulatos ebben, hogy tudsz egy másik személyre figyelni gondolkodás nélkül is, könnyen, gyönyörűséggel.
Miközben figyelsz a másikra, a figyelmed egy részét az energia meződön tartod – vagyis ezzel elvontad a figyelmed egy részét a gondolataidról. A háttérben az elevenség érzékelése van jelen.
Ez végül is formanélküli, ez már a kapu előtt tér a formanélküliségbe. Érezd ezt, miközben ott ülsz és figyelsz, és kiléptél a gondolatok áramából. Akkor a kölcsönhatások minősége azonnal megváltozik. A másik személy esetleg nem is ébred tudatára annak, hogy mi történik, és tovább folytathatja még egy ideig. És ez nem jelenti azt se, hogy a továbbiakban ne tudnál válaszolni. De az, ahogy válaszolsz és a válaszod minősége is megváltozik. A továbbiakban már nem járulsz hozzá a negatív minőséghez, ahogy ez gyakorta előfordul a beszélgetések során.
Ezután bizonyos mértékű csendesség is része lesz szavaidnak beszéd közben. Ez annyira finoman jelenik meg, hogy a másik személy valószínűleg észre sem veszi tudatosan. Vagyis kapaszkodj bele a belső testedbe, hagyd, hogy legyen az a horgony, és akkor a jelenben leszel. Ha újra elveszítenéd, ha a másik valami kihívót mondana, akkor kis idő elteltével emlékezni fogsz – és vissza fogsz térni a belső testedbe. Ez egy erőteljes horgony, és attól kezdve minden meg fog változik. Folyamatos veled lesz.
Hálás köszönet a fordításért Zimányi Erika (zimera)-nak!
