Névnapok
Ma 2019. 9. 15, vasárnap, Enikő napja van.
Holnap Edit napja lesz.
Mai gyakorlat

Az alábbi jelenlét gyakorlat segítségedre lehet abban, hogy egyre tudatosabbá válj.:


Bár a testtel való azonosulás az ego egyik legalapvetőbb formája, a jó hír, hogy ...

Folytatás
Utolsó fórum hozzászólások
Válasz: Egy kis művészet...
Lélek-JELen-Léthttps://drive.google.com/open?id=1r
Írta: Berill
máj 13 : 08:39

Válasz: Teri blogja
ha lenne, remélem felrakod ide :)
Írta: Teri
ápr 16 : 00:35

Válasz: Teri blogja
Köszi! Ez a srác tényleg "ott" van. :)https://www.
Írta: Roby_T
ápr 15 : 09:14

Válasz: Teri blogja
Milyen félelem van benned ? Talán attól félsz, hog
Írta: Teri
márc 31 : 00:57

Válasz: Most Tolle vagy nem?
Berill írta ...Nagy megerőltetés árán, de végig ha
Írta: Dyra
szept 16 : 22:08

Válasz: Egy kis művészet...
Berill írta ...ÁlomEz nagyon jó kép!
Írta: Samuel
szept 08 : 17:49

Válasz: Most Tolle vagy nem?
https://www.youtube.com/watch? v=msDmHMgIQjo
Írta: Teri
szept 04 : 10:56

Válasz: Most Tolle vagy nem?
"A tudás legnagyobb ellensége nem a tudatlanság, h
Írta: Teri
szept 03 : 18:31

Válasz: Most Tolle vagy nem?
Berill írta ...Nagy megerőltetés árán, de végig ha
Írta: NN
szept 01 : 17:10

Válasz: Most Tolle vagy nem?
ez a ködösítés gyémántja :) ez a gyémánt i
Írta: Teri
aug 30 : 12:19

Tolle Audio Player:


 
Nap vicce
A nap vicce
A geped adatai
IP
Interjúk
Dr. Domján László interjúja


– Kedves Eckhart! A most hatalma és a Megszólal a csend című könyveid világszerte bestsellerek. Spirituális témájú művek ritkán aratnak ekkora sikert. Mivel magyarázod könyveid ilyen szokatlan mértékű népszerűségét?

– A válaszhoz különböző szinteket kell szemügyre venni. Az egyik a forma szintje. A könyvben használt szavak és fogalmak viszonylag semlegesek. Számos spirituális könyv valamilyen, már létező spirituális tradíció, vagy valamilyen – jobbára régi – hitrendszerre épül. A Csodák útja (A Course in Miracles) című könyv például – nem tudom, megjelent-e magyarul – olyan spirituális mű, ami formaként már létező, egyesek által „ódivatúnak” nevezett keresztény terminológiát használ, s a tanítását azon keresztül adja. Ily módon azokat éri el, akik nyitottak erre a formára. Másokat azonban nem, márpedig manapság sok olyan ember él, akik a kereszténységben – szinte azt mondhatjuk – „elrejtett” igazságnak csak a torzított verzióját ismerik, s ezért belülről ellenállnak minden olyan spirituális tanításnak, ami ebben a formában érkezik. E forma korlátozottságát jól mutatja például a tény, hogy a Csodák útjában tudtommal egyetlen egyszer sem fordul elő nőnemű személyes névmás. Csak hímnemű.
Ha egy tanítás régi formában érkezik, még ha új, eleven és friss tanításról van is szó, a formája korlátozza. A most hatalma nem emel ilyen korlátokat, mert a benne előforduló szavak és fogalmak – amelyek persze csak útjelzők, s nem hiendő állítások – nem hordozzák a múlt terhét. Szavaiban csupán minimális ilyen jellegű teher található. A „jelenlét”, a „fájdalomtest” és hasonlók mind új fogalmak. A terminológia ezen semlegessége miatt sokkal több ember képes hát befogadni az írtakat. A most hatalma egyszer-egyszer ugyan megemlíti valamelyik régebbi tradíciót és formát, ám csupán azért, hogy fölfedje annak mögöttes, mélyebben rejlő jelentését. Ezért idézek olykor buddhista vagy keresztény tanítást. Hogy kiderülhessen az azon forma mögött megbúvó, mélyebb jelentés. Szóval ez az egyik ok, ami miatt a könyv oly sok embert elér.
Ennél azonban mélyebb ok, hogy a mű nem az elmében fölgyülemlett, s onnan felkérődzött tudást tartalmaz. Egyesek ugyanis képesek arra, hogy miután elolvastak 50 spirituális témájú könyvet, maguk is írjanak egyet. Ugyanis miután magukba szívták a fogalmakat, remekül át tudják azokat rendezni. Akár valamilyen új módszert is kitalálhatnak, ilyen-olyan nevet adva neki, s a dolog eredeti újdonságnak tűnik. Ám hiányzik belőle az az elevenség, ami csak akkor lelhető fel, ha az írás egy speciális tudatállapotból származik. Ez a speciális tudatállapot pedig: a fogékony, éber csönd. Amikor A most hatalmát írtam, éppen ez történt. A sorok a jelenlét állapotából bukkantak elő, a csöndes, eleven jelenlétből, ahonnan gondolatok pattantak ki. Ezeket vetettem aztán papírra. És az a furcsa, hogy ha egy szöveg ebből a tudatállapotból születik – oly módon, amit az elmével sem megmagyarázni, sem megérteni nem tudok –, akkor az olyan energiamezővel rendelkezik, ami annak a tudatállapotnak az ízét viseli magán. S amikor azt valaki elolvassa, akkor benne is ugyanez az energiamező jelenik meg – feltéve, hogy él benne a dolog iránt legalább minimális nyitottság. Egyes emberekben a folyamat nem megy végbe, mert ők teljesen azonosultak kondicionált elméjükkel, vélemény- és szempontrendszerükkel, amin semmi sem képes áthatolni. Minimális szintű nyitottságra tehát feltétlenül szükség van. Ha azonban az megvan, akkor az olvasóban már néhány oldal után aktiválódik ez az energiamező, s így a könyv sorai felülmúlják a bennük rejlő informális értéket, ami azért persze szintén szerepet játszik. A szöveg kiereszti magából – szinte úgy is fogalmazhatunk – a benne tárolt spirituális energiát, s az olvasóban ugyanazt a tudatállapotot generálja, mint amelyben íródott. Ezért olvassák el sokan A most hatalmát többször is. S valahányszor elolvassák, azt újra és újra elevennek érzik. Friss, új anyag érzetét kelti bennük, s nem valami régiét. Ennek pedig az az oka, hogy a könyvben több van, mint a szöveg informális tartalma. Akadnak, akik hatszor, hétszer is elolvasták már a könyvet. Mások szinte együtt élnek vele. Naponta kézbe veszik, s elolvasnak néhány oldalt, ami számukra elég is ahhoz, hogy újra abba a bizonyos tudatállapotba kerüljenek. S amint elkezdik olvasni a sorokat, azonnal jelenlevővé válnak.
A könyv tehát energetikailag is hat, az energiák szintjén is hatást fejt ki. Ezt nem szándékosan értem el, megírásakor nem volt ilyen célom. Nem mondtam magamnak, hogy: „Most pedig megírok egy olyan könyvet, ami spirituális energiát hordoz.” Tudtam, hogy egy könyv formálódik a kezem alatt, de a folyamat önműködő volt. Ilyen hatást tudatosan nem lehet elérni. Ha ez a speciális tudatállapot megvan, akkor a felszínre bukkanó, kimondott szavak is hasonló hatást váltanak ki. A hallgatóban tehát – feltéve, hogy megvan benne a minimálisan szükséges nyitottság – ugyanaz a tudatállapot generálódik. Ezért jönnek el sokan az előadásaimra is, mert azt tapasztalják, hogy ilyenkor valami történik a bensőjükben. Néha azt mondom nekik: „Valójában nem azért jöttél el, hogy engem láss és hallj, hanem hogy teljesebben légy önmagaddal.” És ez a valódi ok. Ilyenkor teljesebben érzik önmagukat. A haszontalan gondolkozásuk ilyenkor ugyanis leáll, és jelenlét születik bennük: „Ó!” – mondják.
Tehát két szintről beszélhetünk. A forma szintjén az alkalmazott forma semlegessége, az energia szintjén pedig a szöveg spirituális energiatartalma a magyarázat A most hatalma úgynevezett sikerére. Hitem szerint a második tényező a jelentősebb.

– A napokban megkérdezte tőlem egy rádióriporter: „Aztán miért jó az embernek, ha megfogadja Tolle tanácsait? Milyen előnye lesz belőle?” Te mit felelnél erre a kérdésre?

– A tanítás a megszokottól eltérő tudatállapotra mutat rá. Arra, hogy lehet egy másfajta tudatállapotban is élni. Vagy hogy még egyszerűbb szavakkal fogalmazzam ezt meg – s e szavak a Csodák útja című könyvvel kapcsolatosak –, egy hölgyet idézek. Ő így szólt a Csodák útja írójához, még a könyve megszületése előtt: „Kell, hogy lehessen másként is!” A hölgy ugyanis tengernyi gond között vergődött, egyetemi munkahelyén megannyi konfliktus és intrika nehezítette az életét, s állandó feszültségben teltek a napjai. Ő tehát így fogalmazott: „Kell, hogy lehessen másként is!” Joggal mondhatjuk ugyanezeket a szavakat, ha ember alkotta világunkra, erre a jobbára őrült világra tekintünk. Vagy ha elolvassuk a XX. század történelmét. Utóbbit mindig javaslom, mert az a század volt valamennyi közül a legőrültebb. Ha valaki ezt elolvassa, vagy akár csak megnézi az esti tévéhíradót, vagy szemügyre veszi a saját életét, ami sok esetben boldogtalanság, egyik probléma a másik után… Szóval bárki, aki mindezt egy kicsit is világosan látja, arra a következtetésre kell jusson, hogy: „Kell, hogy lehessen másként is élni az életünket!” Másként, mint ily sok zűrzavar, ily sok erőszak, ily sok konfliktus, ily sok probléma megteremtésével. Nos, a tanítás éppen a másképpen élés lehetőségére mutat rá. Hogy az életed ne produkálja egyik problémát a másik után. Néha idézem Churchillt, aki a történelmet így definiálta: „Egyik átkozott dolog a másik után.” Az emberiség történelme valóban ez, és ez borzasztó! Ám sok ember élete is ugyancsak „egyik átkozott dolog a másik után.” Mélyebb értelemben ez a szenvedés. A tudatosság hiánya tengernyi szenvedést okozott, ami a kollektív emberi tudatban még ma is ott lüktet. Az irdatlan mennyiségű tudattalanság.
Az ember számtalan módon okoz másnak és magának szenvedést. Tágabb értelemben az emberi történelem valójában ember okozta szenvedés. A történelemkönyvekben olvasható szenvedés legalább 80%-át emberek okozták más embereknek. Márpedig őrület így élni! És nemcsak emberekre mérnek az emberek szenvedést, hanem az érző élet más formáira is. A húsgyárakban elfogadhatatlan körülmények közt tartott állatokra és az egyéb élőlényekre, akik pokolian szenvednek az emberi őrültségtől. Ha ez tovább folytatódik, akkor az emberiség előbb-utóbb eljut a kihaláshoz. Valószínűleg inkább előbb, mint utóbb. Ugyanis a kollektív emberi elme – amit olykor diszfunkciónak, tehát működési hibának is nevezek – a fejlődő technológia és tudomány révén fölnagyítódik.
Nagy méretekben ez először a XX. század elején, az I. világháborúban mutatkozott meg. Kezdetekor azt hitték az emberek, hogy ez is csak egy újabb háború lesz. Elég őrült ugyan, de csak egy újabb háború. Valójában sokkal őrültebb és pusztítóbb lett, mint bármely addigi háború, mert – a történelem során először – a gépek révén az emberi őrültség fölnagyítódott. Az új fegyverek, új vegyszerek, új robbanószerek révén. Valaki most talán azt az ellenvetést tenné, hogy: „De hát ezen dolgok létrehozásához értelem kellett!” Persze, hogy értelem kellett ezen gépek és bombák megépítéséhez, ezen mérges gázok, vegyszerek, lángvetők és gépfegyverek létrehozásához. Egy szinten intelligencia kell ehhez, más szinten azonban hatalmas őrültség. Az ember hát valójában az értelem és az őrültség furcsa keveréke. Néha úgy fogalmazom ezt meg, hogy „az őrültség szolgálatában álló értelem”.
Tehát az egyik ok, ami miatt az embereknek érdemes követni a tanításomat – és vedd észre, hogy soha nem fogalmazok úgy, hogy követniük „kéne”, vagy hogy így vagy úgy „kellene” élniük. Nem. Ha ők nem akarnak változni, nincs értelme erőltetni. Tehát soha nem kísérlek meg senkit sem meggyőzni arról, hogy másként kéne élnie. Ha ezt nem látja, akkor úgy sincs rá esély. Tehát csak azokról az emberekről van szó, akik már ráébredtek az őrültség tényére. Nekik magyarázom el a jelenséget kicsit mélyebben, az okokat és egyebeket, s hogy miként lehet másként élni. Ez esetben működik a dolog.
Ha valaki kézbe veszi a könyvemet, és elolvas belőle néhány oldalt, akkor az számára vagy tökéletesen jelentéktelen, vagy azonnal megszületik benne a felismerés: „igen, ez igaz!” Mintha semmi újat sem olvastál volna, az olvasottak igazságát – mélyen, belül – fölismered. A felismerésérzés azt is jelzi, hogy a dolog nem teljesen új a számodra, hiszen csak azt lehet felismerni, amit már tudsz. Ha valakiben ez az érzés nem jelentkezik, akkor nincs az illetőben nyitottság a könyvre, s a dolog nem fog működni, bármennyit is győzködnénk. Nincs tehát „kéne” vagy „kellene”. Soha nem mondom, hogy „így kellene élned”. Ha nem látod a dolog igazságát, akkor még szenvedned kell egy kicsit, amíg meglátod…

– Hogyan foglalnád össze tanításod lényegét olyan valakinek, aki még egyik könyvedet sem olvasta?

– Rámutatnék egy nagyon egyszerű tényre, amit senki sem vonhat kétségbe, és aminek az elfogadása nem hit kérdése. Ez pedig az, hogy az életedben kizárólag a jelen pillanat létezik. Rámutatnék arra az egyszerű tényre, hogy a múlt és a jövő valójában nem létezik, legfeljebb gondolatformaként. És ezt meg kell magyarázni az illetőnek, hogy ő jöjjön rá az állítás kulcsfontosságú igazságtartalmára, s ne csak egy újabb fogalomként kezelje azt. Nem elég azt mondani, hogy: „Csak a jelen pillanat van, a múlt és a jövő nincs.” Mert akkor azt felelheti: „Hát igen, ez tulajdonképpen igaz.” Nem, ennél többre van szükség. Mélyebben kell megértenie, hogy semmi sem történhet, hogy semmit sem lehet megtapasztalni, érezni, látni, gondolni, érzékelni, ami nem a jelen pillanatban van. A lét – vagy élet – és a most szétválaszthatatlan. Ha éppen valami múltbeli eseményre emlékszel vissza, azt is csak a jelenben teheted meg. Az emléknyom aktiválásához a most erejére van szükséged. És amikor a jövőre gondolsz, akkor is a most ereje kell ahhoz, hogy azt a gondolatfolyamatot aktiválni tudd. S a jövő sohasem érkezik el. Ugyanis semminek sincs léte – egzisztenciája –, ami nem most van! Amikor a jövő elérkezik, az a most. Tehát kulcsfontosságú tény, hogy az életedben mindig is csak a mosttal rendelkezel. A most az életed alapja, annak központi magja, ami elválaszthatatlan magától az élettől.
Ezt követően pedig megkérdezném: „Megnyilvánul-e ez az igazság az életedben? Vagy úgy élsz, mintha a múlt és a jövő fontosabb lenne, mint a jelen?” A kérdés hatására szemügyre kell hát venned az életedet, és felismerni a szokásos tudatállapotodat. „Vajon mindig 1, 2, 3, 4, 5 lépéssel előbbre jársz? Vajon mindig letagadod a jelen pillanatot? Mennyi terhet cipelsz? Milyen gyakran gondolsz a múltra? Mennyi fölgyülemlett, múltbeli, mentális és érzelmi terhet cipelsz súlyként belül? Sérelmet, neheztelést, haragot, elégedetlenséget. És ha igaz, hogy valójában kizárólag a jelen pillanat létezik, hogy az maga az élet, akkor vajon miért élsz úgy, mintha a jelen pillanat az ellenséged lenne? Miért nem vagy barátságban a jelen pillanattal? Miért hiszed – közvetve –, hogy a jövő mindig fontosabb, mint ez a pillanat?” És fontosabb, hogy az illető maga ébredjen rá minderre, hogy az életmódja tudatosuljon a számára, mint hogy bármit bizonygass neki, mert a fölismerés a megszabadulás első lépése. Amikor tudatára ébredsz, hogy valójában hogyan is élsz.
Tehát olyan ember esetén, akinek teljesen új a dolog, egyszerűen ráirányítanám a figyelmét a jelen pillanatra, és megkérdezném: „Látod-e már, hogy a jelen pillanat abszolút elsődleges az életben?” Ezt követően pedig megkérdezném: „Milyen a viszonyod a jelen pillanattal? Vizsgáld meg! Úgy élsz-e” – és a következő megfogalmazás nagyon hasznos, mert egyeseket azonnal fölébreszt –, „mintha a jelen pillanat mindig egy legyőzendő akadály lenne? Ez azt jelenti, hogy az életet akadállyá változtatod, és azt mondod: >>Túl kell jutnom rajta!<<” Ez fölnyithatja az illető szemét, és így szólhat: „Hoppá! Valóban!” És ezzel elindul a változás. Gyakran ennyi elegendő ahhoz, hogy a változás megkezdődjön.

– Könyveidben több, a magasabb tudatosságszintre vezető „kapuról” beszélsz. Melyiket tartod közülük a leghasználhatóbbnak?

– Nem könnyű erre a kérdésre felelni, mert valójában valamennyi könnyen használható bejárat. Mégis talán az a legegyszerűbb, ha gyakran fölteszed magadban a kérdést: „Barátian viszonyulok-e a jelen pillanathoz?” A „főbejárat” tehát a jelen pillanat, mert az összes többi kapu is a jelen pillanathoz irányít. „Barátian viszonyulok a jelen pillanathoz vagy nem barátian?“ S mivel a jelen pillanat maga az élet, ekkor valójában azt kérdezed: „Milyen a kapcsolatom az élettel?” Tehát tudatosítod ezt, majd megvizsgálod, hogy képes vagy-e barátian kezelni a jelen pillanatot. Akármilyen formát is vegyen az föl! „Igent tudok-e mondani erre a pillanatra?” „Micsoda!? Hogy erre a pillanatra!? No nem, erre nem! Megvárom, amíg jön egy jobb...“ Pedig érdemes minden pillanatra igent mondani, hiszen valójában mindig is csak ez az egy, jelen pillanat létezik. Mindig! Egyik barátom kreált egy kétszavas, mantraszerű mondást: „Erre is”. Ez emlékezteti, hogy bármi is történjen, mondjon igent „erre is”. És ennek hatására hirtelen ajtó nyílik az életre: „Ó!” S mivel barátságos arcot mutattál az életnek – ami mindig a most –, az élet ugyanezt a barátságosságot tükrözi vissza tefeléd.
Az élet egyszerre létezik kívül is és belül is. Külső formájában körülményekként, emberekként, eseményekként jelenik meg, s azok egyre támogatóbbá válnak számodra, egyre jobban együttműködnek veled, mint abban az állapotban, amikor folyamatosan azt üzened: „Nem! Ezt nem akarom!” Utóbbi esetben az életet egyre inkább akadályok sorozataként tapasztalod meg. A legtöbb ember sajnos ilyennek éli meg az életet. „Ez folyamatos küszködés…” – mondják. És miért? Mert a jelen pillanatot ők akadállyá teszik. Márpedig az életed a tudatállapotodat tükrözi vissza, s így a valóságod valóban akadályok sorozata lesz. „Egyik átkozott dolog a másik után…” Ezért ha megléped ezt a kis lépést – „barátian viszonyulok a mosthoz” –, az élet hirtelen barátian kezd viszonyulni hozzád. Váratlanul kellemes, téged támogató dolgok történnek, amelyekre nem is igen tudsz oki magyarázatot adni. Észreveszed a lehetőségeket, gyakrabban történnek szerencsés „véletlenek” az életedben stb.
Nem arról van szó, hogy a forma szintjén, bárhova is mész, soha többé ne ütköznél korlátokba. Bármilyen forma esetén szükségszerűen találkozol korlátokkal. De határozottan pozitív változások fognak történni. A külső szinten soha nem kerülhetsz korlátoktól teljesen mentes helyzetbe. Ilyen fokú szabadság csak belül létezik. Lényed formamentes mélyében. De a külvilág javulhat számodra, harmonikusabbá, támogatóbbá válhat, és válik is. Ez a kellemes „mellékhatása” a dolognak, ami azért következik be, mert jóban vagy a jelen pillanattal. Váratlan, mellékes ajándékként a körülményeid javulnak, az élet támogatni kezd. Nevezhetjük ezt jóindulatnak. Az élet jóindulatú lesz veled, mert te is így viszonyulsz hozzá. Mert amikor szívesen látod a mostot, akkor azt – bármilyen formában is jelentkezzen – mindig készségesen fogadod. Más szóval: jóindulattal, jóakarattal fogadsz minden történést.
S a mostban olykor emberek jelennek meg. Hiszen egy másik embert is csak a jelen pillanatban tapasztalhatsz meg. Na már most, ha nem vagy barátságban a jelen pillanattal, akkor számos olyan emberrel is barátságtalan leszel, akik megjelennek a jelen pillanatban – az egyetlen helyen, ahol az életedben ők megjelenhetnek. Barátságtalan leszel, mert valami mást akarsz, mint ami van. És ez a kapcsolataidra is kivetül. Ha az illetőktől mást akarsz. Valamilyen célra akarod őket használni, amit elmédben fabrikáltál. Valamilyen jövőbeni célra. Tehát használni, manipulálni akarod a másik embert. Ezzel az állítással nem akarlak vádolni, hiszen ez a szokványos, megszokott életvitel. Erre kondicionálódtál, ezt tanultad.
Az új tudatállapotban azonban ez eltűnik, ami minden kapcsolatodat jobbá teszi! Megjelenik a szeretet. Nem az a „ragadós”, tapadó szeretet, aminek a másik oldalán a gyűlölet található. Az az ego –féle szeretet. Az a csüngés. Nem. Az igazi szeretet jelenik meg. Mély megengedésként. Tágasságként. Minden kapcsolatban. A jelen pillanat ugyanis, ha megengeded, tágassá válik. Ez azt jelenti, hogy ott mindig több van, mint az a forma, amit a jelen pillanat fölvesz. Ott tágasság van, ami a történést körülvevő belső tágasság. Ha nincs meg benned ez a tágasság, ha nem engeded meg azt, ami ebben a pillanatban van, akkor a jelent nem veszi körül tágasság. Ami azt jelenti, hogy azonnal reagálni akarsz. A következő pillanatot akarod. Ilyenkor nincs tér. Valami történik, és a reaktivitás reagál. Ilyenkor sosincs tér, csak kondicionált formák vannak.
Tehát rendelkezésre áll a most „kapuja”, ami egyszerre egyszerű és mély. Egy másik egyszerű „bejárat” pedig a „belsőtest-tudatosság”, amikor figyelmed egy részével, összefüggő energiamezőként, folyamatosan érzed a testedet. Akadnak olyanok, akik egyelőre még csak ez utóbbi kaput tudják használni. Úgy is fogalmazhatok: ismerek olyan embereket, akik még nem igazán tudják megengedni a jelen pillanatnak, hogy az legyen, de képesek a testükben bizonyos mértékű elevenséget érezni. És ha gyakran figyelsz tested belső energiamezejére, az kiemel a gondolkodással való azonosulásból, s – anélkül, hogy tudnád – a jelen pillanatba hoz. Képtelenség ugyanis érezni a belső testedet, ha nem vagy a jelenben. Ez hát a hátsó bejárat. Tehát azok számára, akik nem tudnak az elülső bejáraton bemenni – bár az igen egyszerű, folyton nyitva álló kapu, ahol még csak kopogni sem kell –, rendelkezésre áll a hátsó bejárat. Aki fél az elülső bejárattól, bemehet a hátsón.


Oldal:   <<        >>  
[Welcome]

Felhasználó:

Jelszó:


Jegyezd meg!

[ Regisztráció ]
[ Elfelejtett jelszó? ]


Közösségi Megosztás
Idézetek Tolle-tól

-oOo-
Minden bőség alapja: méltányolni az életedben már meglévő jót.
-oOo-

Még több idézet


Szavazás

Milyen gyakran alkalmazod Tolle jelenlét gyakorlatait?

Nem szoktam gyakorolni

Minden nap rendszeresen

Egy-két naponta

Egyszer-kétszer hetente

Havonta eszembe szokott jutni párszor

Néha egy-két hónap is eltellik nélküle

A szavazás korlátozva csak tagoknak

szavazat: 113
Korábbi szavazások
Chatbox
Üzenetek írásához regisztrált tagnak kell lenned - jelentkezz be, vagy regisztrálj


Teri
máj 16 : 23:16

Teri
ápr 04 : 20:07

NN
jan 07 : 12:46

NN
aug 17 : 13:39
Ez tényleg jó volt, köszi!
- LINK -

Teri
aug 15 : 16:17

Teri
aug 13 : 18:18
Seth megszólal (hangoskönyv, ÚJ) - LINK -

Teri
aug 13 : 17:41
Ramana Maharshi film, magyar felirattal (ÚJ) - LINK -

Teri
aug 13 : 17:27

Teri
jan 24 : 11:53

Teri
jan 24 : 11:48

Teri
jan 24 : 11:47

Zsolesz
dec 23 : 04:15
Egy kihalt fórum is lehetőség, hogy a spirituális egó újabb siker-művét reklámozhassa.
A spiri bölcselkedés is jobban megy, ha közben dől a lóvé!

Shaw
dec 21 : 10:51
Tíz tipp, hogy hogyan segíthetjük elő azt, hogy gyermekeink egyénisége spirituálisan kivirágozzon
- LINK -

Shaw
nov 23 : 16:47
Az ölelés, mint spirituális kapu

- LINK -

Roby_T
nov 22 : 11:24
Az óceán látható,
a felhő látható.
A kettő közötti átmenet átalakítóereje vagyok én.
...csak néha megpihenek változó óceánként, felhőként.

Shaw
nov 20 : 17:14
A szellemi születés elmarad?
- LINK -

Teri
okt 02 : 22:56
(magyar felirat alul beállítható )
az "én" illúziója
- LINK -

Bigcsok
szept 20 : 17:31
?

Teri
júl 25 : 23:31
Gergőnek:
- LINK -

Teri
júl 23 : 14:48

Ibolyka
máj 15 : 09:40
Kedves Teri!

Köszönöm. Beszélgetni szeretnék néha, de akkor ezt nem is teszem. Köszönöm. Csodás
utat.

Teri
máj 14 : 13:27
Ibolyka, már senki sincs itt, FB-ra (meg nemtudomhova) átmentek, ott van Tolle oldal, ott kérdethetsz, innen viszont letölthetsz ezt azt

Teri
máj 14 : 13:23

Ibolyka
máj 12 : 14:18
Sziasztok! Csodás délutánt mindenkinek!
Én most ismerkedem.Ti itt aktív életet éltek?

Teri
máj 01 : 23:46
Gergőnek
- LINK -


Olvasmányok
Mi a spirituális föleszmélés?
- LINK -

Az ego
- LINK -

A belső test
- LINK -

A boldogság titka
- LINK -

A halhatatlanság kétségbevonhatatlan bizonyítéka
- LINK -

Megvilágosodás? Mi az?
- LINK -

A Csend
- LINK -

Fölébredés
- LINK -

A Tudat
- LINK -

Frekvenciatartók
- LINK -

Nem kulcsfontosságú a gondolkodás
- LINK -

A csend és a belső csend
- LINK -

A fájdalomtest föloldása
- LINK -

Vess véget az idő káprázatának
- LINK -

Mit tegyünk a fájdalomtesttel?
- LINK -

A fölébredt cselekvés három módja
- LINK -

A fölébredt cselekvés három módja - Elfogadás
- LINK -

A fölébredt cselekvés három módja - Élvezet
- LINK -

A fölébredt cselekvés három módja - Lelkesedés
- LINK -

Mi a különbség közted és a spirituális mester között?
- LINK -

Egy-két lényeges dolog Eckharttól.
- LINK -

Ő használ téged! Ez a betegség!
- LINK -

Amíg az elmével azonosulsz addig a fájadalom elkerülhetetlen.
- LINK -

A múlt fájdalma: a fájdalomtest föloldása.
- LINK -

Hozzáférni a Most erejéhez.
- LINK -
Holdtlte
CURRENT MOON
Jósgömb

Kérlek írd meg a kérdésed amire választ szeretnél kapni!



TolleTube Kicsiben
Copyright © 2009-2014 - Minden jog fenntartva uj-fold.hu