M: Hihetetlen időket élünk most, amikor egyre több és több ember újra ráébred az életre, a létezés terére, ami a jelen pillanatban található. Ebben az újra ráébredésben, mi már készen állunk arra, hogy elengedjük önmagunk meghatározását a gondolat tartalmától és felfedezzük magunkat, mint valami sokkal nagyobbat.
E: Igen. Sok ezer éve élünk azonosulva a kondicionált elmével, amiből származik ez a szűk és végső soron illuzórikus ön érzet, egy „kicsi én” aki mindig küzdésben, félelemben, bonyodalomban és konfliktusban áll önmagával és másokkal. Most bontakozik ki bennünk a természetes állapotunk ami egy a Léttel – a tudatosság hatalmas birodalma vagy nevezhetjük az egyetemes intelligenciának is, amiben a gondolkodó elme csak apró, pici aspektus. Ez a belső csend birodalma, amiből az összes olyan dolog kiemelkedik amiért érdemes élni, úgy mint kreativitás, béke, öröm, szeretet.
M: Minden egyes ráébredés a kondicionálatlanra különböző módokon történhet. A te megtapasztalásod egy spontán ébredés volt. Az enyém egy kezdeti ébredés volt, amit sok éves utazás követett, ahol látnom kellett és majd elengednem a kondicionált elmét.
T: Legtöbb embernél ez egy fokozatos folyamat úgy minta te esetedben is. Ez a dimenzió belőlük emelkedik ki, azért mert ki akar emelkedni. Nálam ez hirtelen történt 29 éves koromban. Ekkor éppen egy öngyilkossági depresszióban voltam, azon elmélkedtem, hogy megölöm magamat. Egy gondolat, hogy -„én nem tudok élni önmagammal tovább”- ez ismétlődött az agyamban. Majd hirtelen éberré váltam erre a furcsa gondolatra „ha én nem tudok élni önmagammal” akkor muszáj, hogy kettő legyen belőlem az „én” és az „önmagam” aki nem tud élni vele. Ebben a pillanatban a tudatosságom visszahúzódott az önazonosítás boldogtalanságából, a mélyen kondicionáltságából. A visszahúzódás annyira teljesre sikeredett, hogy ez a hamis én összeomlott teljesen. Úgy, mint egy felfújható játék amikor kihúzzák belőle a dugót. Ami maradt az én igazi természetem, a mindig is jelenlévő Én:- tudatosság a tiszta állapotában, a korábbi azonosított formában. Majd másnap reggel felébredtem boldogságban - ami jön és megy-, de a rejtett nyugalom azóta soha nem hagyott el.
M: Hogy látod mi a legfőbb akadálya, hogy megismerjük a kondicionálatlan tudatosságot.
E: Nem tudjuk abba hagyni a gondolkodást. Ez egy borzasztó szenvedés, de nem ismerjük fel mert majdnem mindenki ettől szenved. Ez a folytonos mentális zaj akadályoz meg téged, hogy megtaláld a belső csend birodalmát, ami elválaszthatatlan a Léttől. Ez szintén létrehoz egy hamis az elme általi önmagamat, ami magához adja a még a félelem és szenvedés árnyékát is.
M: Számomra a kondicionált elme tele volt félelemmel, amin próbáltam felülkerekedni és megszabadulni is, de ettől csak még jobban magamba fordultam, ami végül is elvágott az élettől. Ez csak akkor változott meg amikor képessé váltam arra, hogy meglássam a gondolatot, majd a csendben újra megtudtam nyílni az életnek.
E: Nyitottá válni az életre, magába foglalja, hogy tovább már nem értelmezed a jelen pillanatot semmilyen módon. Ez a szabadság állapota. Mikor megtudod engedni ezt a pillanatot olyannak amilyen, címkézés igénye nélkül, és nem akarod, hogy bármi más legyen mint ami van, te nyitottá válsz erre a hatalmas erőre, ami a jelen pillanatban rejtőzik. Ez mindig is itt volt, de el volt fedve előled. Ennek a kapcsolatnak nincs semmi köze a te élethelyzetedhez a jelen pillanatban. Tény azonban, hogy sok emberrel ez akkor történik meg mikor a külső körülmények úgymond ’rosszra’ fordulnak. Ez egy egyszerű dolog, enged ezt a pillanatot olyannak, amilyen az.
M: A könyvemben mélyen kutatok az érzések után, amik számomra kapuk vissza a létezéshez. Ahogyan az emberek lassan kezdik elengedni az életbeli elfoglaltságukat és elkezdenek figyelni az érzéseikre, újra ráébrednek a tiszta örömre, amit a Most tartalmaz.
E: Légy tudatában az érzékeléseidnek, amik kapuk a jelen pillanatba - bele a jelenlét állapotába. Ebbe az éles éberség pillanatba, ahol az elme csendessé fog válni. Ez a tudatosság állapota, ami mentes a gondolattól és ez a legértékesebb dolog ami csak megtörténhet veled. Néhány ember képes megtapasztalni ezt az állapotot egész véletlenül, például a veszély pillanatában, mikor szépséget él át, vagy amikor fizikailag kimerül. Mi most már ráeszméltünk arra, hogy tudatosan is betudunk lépni ebbe az állapotba.
M: Az én ráébredésem folyamán az egyik legnehezebb dolog amivel szembe kellett néznem az a kinyílás-bezárás, emlékezés-felejtés folyamatai. Átélni a Lét állapotát, majd figyelni a kondicionált elmét, ami ezt a megtapasztalást újra és újra problémává alakítja át és mindeközben tudatában lenni ennek a folyamatnak.
E: A problémák bevannak vésődve a mélyen strukturált kondicionált elmébe. A túléléshez és kontroláláshoz az elmének problémákra van szüksége. Ezt nyíltan soha nem fogja kimondani, helyette inkább azt mondja, hogy szabad akarok lenni a problémáktól, de közben mégis állandóan újra teremti azokat. Itt egy gyors módszer amikor érzékeled a problémák keletkezését, kérdezd meg magadtól ezt: „Mi a probléma ebben a pillanatban?” Majd ezután válj nagyon éberré a valóság jelen pillanatára és lásd, hogy a problémáknak nincs semmilyen valós alapja- azok csak az elmédben léteznek.
M: Igen, általában nincs alapjuk. Most már látom az elmém küzdését a megadással. És azt gondolom, azért láthatom ilyen tisztán, mert a szívem nyitott felé. Kegyelmes vagyok az elmémhez, aki elszántan próbál biztonságban tudni engem, egészen addig, amíg én elégé tudatossá nem válok arra, hogy rájöjjek már most is biztonságba vagyok nélküle is.
E: A felismerés, hogy soha nincs is probléma a jelen pillanatban, ez egy nagyon forradalmi ráeszmélés. Néha a félreértelmezést az elme okozza. Azt mondja, hogy azzal próbálod tagadni a valóságot, hogy nem figyelsz oda ezekre a problémákra. Persze ez nem csak ebből áll. Mindig is lesznek kihívások az életben. Viszont sokkal hatékonyabban tudsz foglalkozni a kihívásokkal mikor a figyelmed a Mostban van, mint amikor az ellenállás állapotában. Ekkor megkérdezheted magadtól: ” Van ebben a pillanatban bármi amit tudnák tenni?” Ha igen, akkor a megfelelő cselekvés megtörténik majd. Vagy talán nincs is semmi amit tehetnél ebben a pillanatban, és ezt a pillanatot elfogadod úgy ahogy van. Ez nagymértékben leegyszerűsíti az életet. A kihívások nem alakulnak át problémákká, és így a nehézség távozik az életből.
M: Egy másik dolog, ami nagyon sokat segített a ráébredésemben az, hogy nem állok ellen annak ami van.
E: Szembenézni azzal ami felmerül ebben a pillanatban a végső spirituális gyakorlat. Ha csak ezt az egy dolgot gyakorlod, nem lesz szükséged arra, hogy több könyvet olvas vagy tanulj más meditációs technikákat. Fogad el bármi is merül fel ebben a pillanatban, rajtad kívül vagy belül, ez az elfogadás szabadságot hoz. A kondicionált elme azt fogja mondani neked, hogy ezt ne csináld, higgyél nekem és szabad leszel. Az ellentéte az igaz. Ha ellenállsz csak sokkal jobban bele fogsz ragadni. Mikor már nem hiszed el amit az elméd mond, ráébredsz, hogy a leggyorsabb út az átalakuláshoz, hogy elfogadod azt ami van. Ebben az állapotban az élet szabadon fog mozogni rajtad keresztül. Ezután majd a kondicionált elme nem fog sokáig akadályozni tovább az életben.
M: Mikor a Most műveléséről beszélünk könnyű azt gondolni, hogy leszereljük az elmét. Ennek a hite pedig a múltban és a jövőben gyökeredzik, persze azért ez nem minden. Erre a kiváló szerszámra - az elmére- szükséges van ahhoz, hogy hatékonyan manőverezzünk az életben, de legtöbbünknek ez - a leszerelés- egy egész életen át eltart.
E: Ez csak egy önámítás az elmével, ami a szenvedést okozza. Amikor ez történik az elmének van egy megszállott minősítése. Mikor ez működik akkor az elme egy csodálatos eszköz, kitud fejezni dolgokat, többek közt azt is ami a te mélyebb szintedről felmerül. A mindennapi életben szükséged van a múltra és a jövőre, de az önazonosításodhoz nincs szükséged arra, hogy a múltból és jövőből eredeztesd magad. Az egyik illúzió az önazonosítás keresése a múltban és azzal való azonosulás. A másik illúzió a beteljesülés keresése a jövőben: - szükséges, hogy váljak valamivé, valami még teljesebbé, amit majd egy napon elérek. Még a megvilágosodás is egy illúzióvá tud válni, ha azt mintegy jövőbeli állapotként keresed. Mikor műveled a Mostot ugyan úgy emlékszel dolgokra a múltból, de az önkeresésed külön válik ettől az emlékezéstől és persze a jövőt is használni fogod praktikus dolgok eléréséhez. De a kapzsiság és a kapaszkodás egy jövőbeli állapotért a recept a nem kiteljesedésre.
M: Minél jobban művelem a Mostot annál boldogabb vagyok Az egész testem megtapasztalja a ragyogást ahogy lágyan visszatérek az élethez.
E: Ezt a fajta megtapasztalást én „belső testnek” nevezem. Néhány ember ezt ragyogó testnek nevezi. Ez egy általános érzete az életteliségnek, aminek részese a test minden sejtje. A jelenlét állapota nem egy fejbeli állapot, a teljes létezésed rész vesz ebben.
M: Amikor múlt nyáron hallottalak beszélni téged, elengedtem a szavaid hallgatását és nyitottá váltam erre a ragyogó testre.
E: Mikor valaki a csendből beszél a szavak hordoznak egyfajta energia átadást, vibrációt és ilyenkor a szavak csak másodrendűek. Ez az energia ami jön a szavakkal - vagy inkább mondhatjuk csend van a szavak mögött - ez a legnagyobb tanítás.
M: Szeretnél még valami utolsó gondolatot hozzáfűzni?
E: Az emberek szokták mondani, hogy a Mostban élni nehéz. Ennek az ellentéte az igaz. A jelenlegi életvitel a kemény, nem a Mostban élés. Üdvözöld a Mostot, üdvözöld az életet magát, hiszen az élet elválaszthatatlan a Mosttól. Tehát ne tedd a Mostot ellenségeddé. Legyél barátságban vele. Más szavakkal, fogadj el minden pillanatot bármit is tartalmazzon, úgy mintha azt te választottad volna. Meglátod az élet azonnal neked fog dolgozni, inkább mint ellened. Majd figyeld az élet csodálatos kibontakozását.
