Re: A vitatott Osho Igen, Berill tájékozott és szépeket ír:-)És Tolle és Osho és Richard Bach és Stuart Wilde és Luise L Írta: lángragyúlt szept 08 : 14:33
Re: Egy kis művészet... Mivel 20 éve faragom a személyiségemet (de már gyerekkoromban is másként fejlődő voltam:-) - ezért s Írta: lángragyúlt szept 08 : 14:22
Re: A mindennapi élet és a jelen Sziasztok! Ma született új-föld-béli vagyok:-) Ragyogok! Reális és idealista is vagyok - 20 éve a sp Írta: lángragyúlt szept 08 : 14:15
Eckhart Tolle - Az emberi létezés legfontosabb dimenziója
Azért vagyunk itt, hogy megtaláljuk azt a dimenziót magunkban, ami mélyebb a gondolatnál.
Ez a tanítás nem nyugszik tudáson, érdekes tényeken vagy új információkon. A világ már tele van ezekkel. Sokféle gombot megtudsz nyomni megannyi eszközön amik rendelkezésedre állnak és máris megkapod az információt. Fuldokolsz az információban.
És végső soron mi a lényege ennek? Több információ, több dolog, több ebből, több abból. Megfogjuk-e találni az élet teljességét több dolgon keresztül, valamint hatalmasabb és nagyobb bevásárló és sétáló utcákban?
Megfogjuk-e találni magunkat a gondolkodó és analizáló képességünkön keresztül és azzal, hogy felhalmozunk több információt és több dolgot? Ez a ’több’ megfogja-e menteni a világot? Ezek csak formák.
Ezt soha nem tudod a forma szintjére hozni. Soha nem fogod eléggé jól megszervezni és felhalmozni a formákat amikről azt hiszed, hogy szükséged van rájuk ahhoz, hogy teljesen önmagad legyél.
Néha azért ezt rövid időszakokra megtudod tenni. Hirtelen megtalálsz mindent ami működik az életedben. Az egészséged jó, a kapcsolataid nagyszerűek, van pénzed, tulajdonaid, szeretnek és tisztelnek mások.
De nemsokára valami elkezd eltűnni itt vagy ott, vagy az anyagiak vagy a kapcsolatok vagy az egészséged, munkád, élethelyzeted. Ez a természete a formák világának, itt semmi sem állandó sokáig – ezért az újra elkezd szétesni.
A hang a fejedben soha nem marad csendben és ez válik azzá a civilizációvá ami a forma megszállottja. Ezért nem tud ’ez’ semmit az emberi létezés legfontosabb dimenziójáról.: A szenteltről, a csendről, a formanélküliről, az isteniről.
Mit nyersz azzal, ha megszerzed az egész világ, és elveszíted önmagadat?
Azt mondták egyszer: Két út vezet a boldogtalanság: ha nem megkapod amit akarsz és ha megkapod amit akarsz.
Amikor az emberek elérik azt ami a világ szerint kívánatos – vagyon, elismertség, jólét és egyéb eredmények, még mindig nem boldogok vagy ha még is, nem sokáig. Nincsenek békében önmagukkal. Nincs tökéletes biztonságérzetük, nincs bennük megnyugvás.
Az eredményeik nem adják meg számukra azt amit igazán kerestek önmagukban. Nincs meg azaz érzés, hogy gyökeret vertek az életben, vagy ahogy ezt Jézus nevezte az élet teljességében.
A jelen pillanat formája a bejárat a formamentes dimenzióba. Ez egy szűk kapu amiről Jézus is beszélt, ami elvezet az élethez. Igen nagyon szűk, csak ez a pillanat az.
Ahhoz, hogy megtaláld szükséges felgöngyölítened az életed kéziratát, amin az élettörténeted íródott, a múlt és a jövő. - A könyvek létezése előtt ilyen tekercsek voltak amiket elolvasás után egyszerűen csak feltekertél.
Tehát rakd félre a történetedet, ez nem az aki te valójában vagy. Az emberek általában úgy élnek, hogy teherként cipelik a múltat és a jövőt, a személyes történetük terhét, és közben remélik, hogy beteljesítik magukat majd a jövőben. Ez nem fog megtörténni, tehát tekerd fel a régi kéziratokat. Legyél kész rá.
Ezt a problémát nem tudod megoldani gondolkozással, azzal csak további problémákat teremtesz. A megoldás mindig megjelenik, mikor kilépsz a gondolkodásból, csendessé válsz és teljesen jelen vagy, még ha csak egy pillanatra is. Majd egy kicsit később mikor a gondolat vissza jön, hirtelen egy kreatív felismerés jön ami előtte nem volt ott.
Enged el a túlzott gondolkodást és meglátod, hogyan változik meg minden. A kapcsolataid megváltoznak mert nincs igényed arra, hogy a másik személynek kellene tennie érted valamit, ami álltál megnövelheted az éntudatodat. Nincs szükséged arra, hogy összehasonlítsd magadat másokkal vagy, hogy próbálnál többé válni mint valaki más és ezáltal is megerősítve az azonosulásodat.
Megenged mindenkinek, hogy azok legyenek akik már eleve is azok. Nincs szükséged arra, hogy megváltoztasd őket vagy másként viselkedj ahhoz, hogy boldog lehess.
Nincs semmi rossz az új dolgokban, tevékenykedsz, felfedezel új országokat, találkozol új emberekkel, elsajátítasz új tudást, fejlődsz testileg-lelkileg, teremthetsz bármit ebben a világban.
Csodálatos dolog teremteni a világban és itt mindig több van, mint amit te tudsz.
A kérdés most ez: keresed azt magadban, hogy mit tudsz tenni? Megkísérelsz hozzáadni többet ahhoz akinek gondolod magadat? Megrögzötten igyekszel a következő pillanat felé és az az utánira, remélve, hogy találsz majd valami beteljesedés érzést?
A létezés értékessége a te valódi különlegességed. Amit az egos én keresett az ő története szintjén –azt, hogy különleges akarok lenni – ez elfedte azt a tényt, hogy nem tudsz már különlegesebb lenni mint ami már most vagy. Nem azért vagy különleges, mert te sokkal boldogtalanabb vagy mint bárki más, hanem mert te képes vagy érezni a szépséget, a drágaságot, az értékességet, az életteliséget mélyen magadban.
Mikor jelen vagy ebben a pillanatban, megszakítod a történeted folyamatosságát a múltat és a jövőt. Az igazi intelligencia felemelkedik ami egyben a szeret is.
Az egyetlen út amelyen a szeret beáramolhat az életedbe, az nem a formán keresztül vezet hanem a belső tágasságon, ami a jelenlét. A szeret forma nélküli.
Ezen a linken lehet még olvasni a könyvről. Többek között elmagyarázza, hogy a nem kielégitett csecsemökori igények hatására hogyan fejlödik a személyiségünk. Persze nem jó irányba és a sirást hogy éli meg a csecsemő
Megnéztem, Ági, amit ajánlottál (a cikket legalább is) és elgondolkodtam (régi rossz szokás). Mi "civilizált" emberek pár ezer éve legalább az Egységből kiszakadtak vagyunk, de nem mindenki. A megvilágosodottakon kívül teljes népek, népcsoportok őrizték és talán még őrzik a természetes élet hagyományait, pld. az ősi Kína, vagy az indiánok és más törzsi népcsoportok. Ők a Léttel, a Világgal teljes egységben élnek, így aztán nem tudják mi az hogy jelenlét, tudatosság, elfogadás, önmegadás. Aki a fényben él nem kell megvilágosodnia. Aki a "célhelyen" tartózkodik és el nem hagya soha, annak nincs szüksége "útjelzőkre". (Az indiánok nagyon jó példa, és arra is, mit jelent, ha megjelenik egy ilyen helyen a mi "civilizációnk" az összes "áldásával".) Üdv.: Ferenc
Szeretnék én is ajánlani egy könyvet ami nekem sokat segitett, hogy megértsem magam és azt,hogy miért müködök úgy ahogy. Jean Liedloff Az elveszett boldogság nyomában, Itt lehet olvasni a könyvról de érdemes megvenni -LINK-)
Köszönöm timeless a választ. Közben "véletlenül" ezt találtam: -LINK- Minden a könyvről, a fordításról, gyakorlatokról szól. Érdekes és úgy tűnik hiteles is.
De jó lesz! Már nagyon várom. Ma is rengeteg jó könyvet láttam, de visszafogtam magam, mert nem akarok "sprituális svédasztalt". Viszont a Csodák útját Eckhart is ajánlja!
Úgy tudom, hogy az Édesvíz kiadó már dolgozik az ügyön pár éve. Mivel óriási az anyag és a fordítással kapcsolatos elvárások rendkívül magasak nem 2 perces munkáról van szó. Volt már szó 2009 és 2010-es megjelenéséről is, de szerintem jó esetben talán jövőre lesz belőle valami.
Hétfő rohanás, kedd bevásárlás, szerda lustálkodás, csütörtök meló 1000el, péntek szombat buli, vasárnap lehet lesz 10 percem jelen lenni...SZÖRNYEN HANGZIK igaz?:) Megy ez magától is sztem...Egyik kedvenc lélektársam láttam minap jelenlétben, ő is jelen volt ugyebár..Összenéztünkmint két idegen és meg sem álltunk..Csodálatos volt..Detélleg..Se helló, se sablon...
összekapcsolódhatnánk a MOST-ban, emelve picit a tudatszintet. Lehet, hogy hülyeség, de ez hasitott belém...nem mondom, hogy jutott eszembe..:puszikuld:
Van egy ötletem! Mit szólnátok hozzá, ha megbeszélnénk egy időpontot és abban az időben mind együtt meditálnánk picit a CSEND-en, a Léten, Természeten. Persze fizikálisan mindenki otthon lenne, de talán összeadódhatna az energiák,
főoldalon megjelenő hírből tudtok majd tájékozódni. 
