Egy-két másodpercre megszabadultál az időtől. A mostba léptél, és ezért képes voltál a fát az elme paravánja nélkül érzékelni. A Lét tudatossága érzékelésed részévé vált. Az időtlen dimenzió egy más fajta tudást tesz lehetővé, olyant, amely nem .,öli" meg a minden lényben és minden dologban élő lelket. Olyan tudást, amely nem rombolja le az élet szentségét és misztériumát, hanem mély szeretetet és tiszteletet hordoz minden iránt, ami van. Olyan tudást, amelyről az elmének halvány fogalma sincs! Az elme nem ismerheti meg a fát. Ő csak tényeket vagy információt tudhat meg a fáról. Az elmém nem ismerhet meg téged, csak címkéket, ítéleteket, tényeket és véleményeket tudhat meg rólad. Kizárólag a Lét ismer közvetlenül! Van helye az elmének és az elme tudásának is. A napról napra megélt, gyakorlati világunkban. Ha azonban életed minden területét eluralja, a többi emberrel és a természettel való kapcsolatodat is beleértve, akkor szörnyű élősködővé válik, s ha kontroll nélkül marad, idővel akár a bolygó összes élőlényét is elpusztíthatja, sőt a gazdájával együtt végül önmagát is! Rövid időre hirtelen megtapasztaltad, hogy az időtlenség miként változtathatja meg érzékelésedet. Ám egyetlen ilyen élmény meg nem elegendő, bármilyen gyönyörű és mély is az. Amire szükség van, és amivel foglalkozunk, az a tudatosság tartós átváltása. Törd meg a jelen pillanat megtagadását és a jelen pillanatnak való ellenállást eredményező, régi sémát! Tedd szokásoddá, hogy elvonod figyelmedet a múltról és a jövőről, amikor csak nincs rájuk szükséged! Életed hétköznapjaiban is oly gyakran lépj ki az idődimenzióból, amilyen gyakran csak lehet! Ha nehéznek találod, hogy direkt módon lépj be a mostba, akkor kezdd azzal, hogy megfigyeled elméd szokásos hajlamát, ahogy igyekszik elszökni a mostból. Azt tapasztalod majd, hogy a jövőt általában jobbnak vagy rosszabbnak képzeljük el, mint a jelent. Ha az elképzelt jövő jobb, mint a jelen, akkor az reményt és az elvárás kellemes érzetét nyújtja. Ha rosszabb, akkor szorongást kelt. Mindkettő illúzió! Az önmegfigyelésen keresztül automatikusan egyre több jelenlét lép be az életedbe. Amint észreveszed, hogy nem vagy jelen. máris jelen vagy. Valahányszor képes vagy megfigyelni az elmédet, már ki is léptél annak csapdájából. Ezzel egy új tényező jelent meg a színen, egy olyan faktor, amely már nem az elméhez tartozó: a tanúként őrködő jelenlét. Elméd-gondolataid, érzelmeid és a különféle helyzetekre adott reakcióid - őreként légy jelen! Legalább akkora érdeklődéssel figyeld reakcióidat, mint a helyzetet vagy a személyt, ami, illetve aki reagálásra késztet! Azt is figyeld meg, hogy milyen gyakran terelődik figyelmed a múlt vagy a jövő felé! Ne értékeld és ne elemezd azt, amit megfigyelsz! Ne csinálj belőlük személyes problémát! A megfigyelt dolgok bármelyikénél erőteljesebb valamit fogsz így érezni: magát az elméd tartalma mögötti, nyugodt, megfigyelő jelenlétet, a csöndes figyelőt. Ha az adott helyzet erős érzelmi töltésű reakciót vált ki belőled, akkor különösen intenzív jelenlétre van szükséged: amikor pl, énképedet fenyegeti valami; amikor félelmet kiváltó kihívással kell szembenézned; amikor „a dolgok rosszra fordulnak"; vagy amikor egy múltbeli, érzelmi gátlás kerül a felszínre. Ezekben az esetekben hajlamos vagy „tudattalanná" válni. A reakció vagy érzelem eluralkodik rajtad, azzá ,.válsz". Teljesen a hatása alá kerülsz, az szabja meg minden tettedet. Magyarázkodsz, hibáztatsz, támadsz, védekezel... Csakhogy ez nem te vagy, ezt nem te teszed, hanem a reaktív minta, a szokásos túlélési üzemmódjában működő elméd! Az elmével való azonosulás egyre több energiát juttat az elmének; az elme megfigyelése viszont energiát von töle el. Az elmével való azonosulás több időt teremt; az elme megfigyelése az időtlenség dimenzióját nyitja meg. Az elmétől elvont energia alakul at jelenlétté. Amint megérzed, hogy mit jelent jelen lenni, attól kezdve sokkal könnyebbé válik egyszerűen úgy dönteni, hogy kilépsz az idő dimenziójából, amikor gyakorlati okok miatt éppen nincs szükséged az időre. és mélyebben merülsz a mostba. Ez nem csökkenti a képességedet, hogy használd az időt - a múltat vagy a jövőt -, amikor a gyakorlati életben éppen erre van szükséged. Elmehasználó képességedet sem gyöngíti. Történetesen még erősíti is azt! Amikor használod az elmédet, az élesebben és fókuszáltabban fog működni!
innen viszont letölthetsz ezt azt
