Mi a különbség közted és a spirituális mester között?
Mi hát a lényege annak a tudatátalakulásnak, amihez nincs szükség időre? Lehetséges ilyen? És itt érkezünk el a lényeghez, és ez az egyetlen ok, ami miatt ma itt vagyunk, hogy ne úgy ismerjük ezt a tudatállapotot, mint valamit, amit el kell majd érnünk a jövőben, hanem olyan valamiként, ami már most benned van. Hogyan tudhatod ezt anélkül, hogy valamiféle új hitté tennéd azt? Mert magadévá teheted ezt a hitet, ha hallasz egy tanítást. Például azt mondják neked, hogy te már megvilágosodott vagy. És nagyon örömteli lehet hozzáadni ezt a hitet elméd tartalmához. És aztán egy ideig meg tudod magadat győzni arról, hogy ez igaz, hiszen a tanító megmondta, hogy semmit sem kell változtatnom, én már megvilágosodott vagyok. Egy ideig ez többletet ad az elme teremtette identitásnak. Az elme teremtette éntudatnak. És nagyszerűen érzed magad. Végre sikerült! Az elme teremtette én mindig arra törekszik, hogy erősítse magát, hogy valamit hozzáadjon önmagához, hogy teljessé tegye önmagát, hogy fokozza az éntudatát. És ha szert tudsz tenni egy hitre, egy nagy és erőteljes hitre, amit valaki ad neked, és hozzáadhatod elméd összegyűjtött tartalmához, amivel önmagadként azonosulsz, akkor az egy ideig nagyon örömteli érzés. Naggyá váltál, te már megvilágosodott lénnyé nőttél. De csak egy darabig örömteli, és aztán az élet megmutatja majd, hogy ez nem az volt. Hogy talán mégsem világosodtál még meg. És aztán keresed a következő dolgot, amivel azonosulhatnál. Élményt, egy másik hitet, több tudást, vagy keresed a valódi spirituális teljesítményt, amit hozzáadsz az énedhez. És így tovább távolodsz attól, aki valójában már vagy. Továbbra is a jövő felé irányulsz. Folytatod a különböző dolgokba kapaszkodást, azzal a céllal, hogy spirituálisan teljessé tedd magad. Materiálisan talán már jutottál valamire, és most spirituálisan akarsz előbbre lépni. A kapcsolatokon talán már túlléptél. Az önbeteljesítés! Erre vágysz. És erre itt jön ez a furcsa tanítás, ami azt mondja: azt soha nem találhatod meg a jövőben, és ugyanakkor azt is mondom: ne higgy nekem! Ha ez a helyzet, ha te már megszabadultál, és lényegedben megvilágosodtál, akkor mi a különbség közted és a spirituális mester között? Ha egyáltalán van olyan. Valaki mondhatja erre azt, hogy a mester tudja, hogy ez igaz, míg te nem tudod. Igen, de hogyan jelenik meg ez a tudás? Ez nagyon egyszerű. Nem arról van szó, hogy a mester többet tud, mint te. Némelyik mester ugyan tudhat többet. Más mesterek esetleg nagyon egyszerű emberek, kevéssé iskolázottak, te ezerszer többet tudsz, mint ők, a tudás szintjén. Ők azonban tudják azt az egy dolgot, ami számít, te pedig sok dolgot tudsz… A válasz tehát egyszerű, és most elmondom nektek, ha esetleg korán el akarsz menni innen, mert nem akarom úgy felépíteni a tanításomat, hogy azt mondom, majd közlöm veletek a választ a 6. napon. A mester teljesen egységben van ezzel a pillanattal. Belsőleg nem ellenkezik ezzel a pillanattal. Nem viszonyul belső ellenállással ezen pillanathoz. A most „vanságához”. Bármi is jelentkezzen ebben a pillanatban, annak belsőleg nem áll ellen. És ez vet véget mindannak, ami benned hamis. Az egész egós struktúra az ezen pillanat ilyenségével szembenálló, belső ellenállásodtól függ. Fenntartja magát, az elme teremtette én alapvetően az ellenállásán keresztül tartja fenn magát. Az az ellenállás állapota, az elégtelenség állapota. A folyamatos akarása vagy félése annak a mentális kivetítésnek, amit jövőnek nevezel. Akarni és igényelni a jövőt, valami olyanként, ami majd pluszt ad nekem, ami majd teljessé tesz, és félni attól, hogy valami történhet abban a mentális projekcióban, amit mi jövőnek nevezünk, ami kevesebbé tehet engem. Ez a két, a jövőhöz kapcsolódó tevékenység, az ember éntudatának erősödése, bármilyen formát is vegyen az föl, amit keres a jövőben, illetve a jövő révén.
innen viszont letölthetsz ezt azt
