A formába irányuló, kiáradó mozgás nem minden emberben azonos intenzitású. Vannak, akik erős ösztönzést éreznek arra, hogy építsenek, teremtsenek, tevékenykedjenek, eredményt érjenek el, hatást gyakoroljanak a világra. Ha tudattalanok, akkor persze az egójuk veszi át az irányítást, és a kiáradó ciklus energiáját a saját céljaik elérésére használják. Ez azonban óriási mértékben csökkenti a rendelkezésükre álló teremtő energia hozzájuk áramlását, és így egyre inkább arra szorulnak, hogy „erőfeszítéssel” kapják meg azt, amit akarnak. Ha tudatosak azok, akikben a kiáradó mozgás erős, rendkívül kreatívak lesznek. Mások, miután a felnövésükkel együtt járó kitágulás lezajlott, olyan életet élnek, ami ránézésre jelentéktelen, és meglehetősen passzívnak tűnő, viszonylag eseménytelen.
Természetük szerint ők befelé fordulóbbak, és esetükben a formába irányuló, kiáradó mozgás minimális. Ők inkább hazamennének, mint otthonról el. Nem él bennük erős vágy a tevékenykedésre vagy a világ megváltoztatására. Ha akad bennük némi ambíció, annál tovább általában nem mennek, mint hogy olyan tevékenységet találjanak, ami bizonyos fokú függetlenséghez juttatja őket. Némelyikük nehezen tud beilleszkedni e világba. Néhányan elég szerencsések ahhoz, hogy „menedéket” találjanak maguknak, ahol viszonylag védetten meghúzódhatnak; például rendszeres jövedelmet biztosító állást vagy apró, saját üzleti vállalkozást. Vannak, akik ahhoz éreznek ösztönzést, hogy spirituális közösségben vagy kolostorban éljenek. Némelyikük „lemorzsolódik”, és annak a társadalomnak a peremén él, amelyikkel nem sok közösséget érez. Akadnak olyanok is, akik kábítószerhez fordulnak, mert e világban élni számukra túl fájdalmas. Mások végül gyógyítók vagy spirituális tanítók – azaz a Lét tanítói – lesznek.
Az elmúlt korokban őket valószínűleg elmélkedőknek vagy befelé fordulóknak nevezték volna. A mai civilizációnkban a jelek szerint nincs számukra hely. A megjelenőben levő új földön azonban a szerepük ugyanolyan kulcsfontosságú lesz, mint az alkotóké, a cselekvőké, a reformereké. Az ő funkciójuk: lehorgonyozni a földön az új tudat frekvenciáját. „Frekvenciatartóknak” nevezem őket. Azért vannak itt, hogy tudatot generáljanak a hétköznapi élet tevékenységeihez, a többiekkel folytatott interakcióik, valamint egyszerűen a létezésük révén.
Ily módon mély jelentéssel ruházzák föl a látszólag jelentéktelent. Az ő feladatuk: tágas csöndet hozni e világba azzal, hogy minden tettükben tökéletesen jelen vannak. Tevékenységükben, még a legszimplábban is, tudat és ezért minőség figyelhető meg. Céljuk: mindent szentül tenni. Mivel minden egyes személy szerves része a kollektív emberi tudatnak, ezért sokkal mélyebben hatnak a világra, mint az az életük felszínén látható.