A megadással végzett tettel együtt járó békesség az életteliség érzésévé válik, ha ténylegesen élvezed is azt, amit teszel. Az élvezet a fölébredt cselekvés második modalitása. Az új földön az emberek tettei mögötti ösztönző erőként az akarást az élvezet fogja fölváltani. Az akarás az ego azon téveszméjéből ered, hogy te egy különálló darabka vagy, aki nem kapcsolódik a minden teremtés mögött álló erőhöz. Az élvezeten keresztül magába ebbe az egyetemes teremtő erőbe kapcsolódsz bele.
Amikor a múlt és a jövő helyett a jelen pillanatot teszed életed középpontjává, akkor drámai mértékben megnő a képességed – és azzal életed minőségének szintje is – arra, hogy élvezni tudd azt, mit éppen teszel, az öröm a Lét dinamikus oldala. Amikor az univerzum teremtő ereje önmaga tudatára ébred, az örömként nyilvánul meg. Nem kell arra várnod, hogy valami „értelmes” dolog jelenjen meg az életedben, hogy aztán végül élvezhesd azt, amit teszel. Több értelem van az örömben, mint amennyire valaha is szükséged lesz. A „várom, hogy elkezdhessek élni” szindróma a tudattalan állapot egyik leggyakoribb illúziója. Sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy életedbe beköszönt a külső szintű kitágulás és pozitív változás, ha élvezni tudod azt, amit már teszel, mintha valamilyen változásra várnál, hogy aztán elkezdhesd élvezni azt, amit teszel. Ne kérj az elmédtől engedélyt arra, hogy élvezhesd a tevékenységedet! Mindössze seregnyi érvet kapnál tőle, hogy miért nem élvezheted azt. „Most nem – mondja majd az elméd. – Hát nem látod, hogy elfoglalt vagyok? Nincs rá idő. Talán holnap elkezdheted élvezni…” Az a holnap sohasem érkezik el, ameddig nem kezded el élvezni azt, amit most teszel.
Ha azt mondod, hogy élvezettel teszem ezt vagy azt, az valójában téveszme, mert úgy tünteti fel, mintha az öröm abból származna, amit teszel, holott nem ez a helyzet. Az öröm ugyanis nem a tettedből származik, hanem bensőd mélyéből áramlik bele a tettedbe, és ily módon ebbe a világba. A téveszme, miszerint az öröm abból származik, amit teszel, szokványos, ám veszélyes is, mert azt a hitet teremti meg, hogy az öröm olyan dolog, amit valami másból – például tevékenységből vagy dologból – lehet megszerezni. Így ezt követően a világtól várod, hogy örömöt, boldogságot adjon neked, holott arra képtelen. Ezért él sok ember állandó frusztrációban. A világ nem adja meg nekik azt, amire szerintük szükségük van.
Aztán mi a kapcsolat a tevékenységed és az öröm állapota között? Bármilyen tevékenységet élvezni fogsz, amiben teljesen jelen vagy; bármilyen tevékenységet, ami nem csupán valamilyen végeredmény elérésére szolgáló eszköz. Valójában nem magát a kivitelezett cselekvést élvezed, hanem az abba beáramló mély életteliség-érzést. Az az életteliség egy azzal, aki vagy. Ez azt jelenti, hogy amikor élvezettel teszel valamit, valójában a Lét örömét tapasztalod meg, annak dinamikus oldaláról. Ez a magyarázata, hogy bármi, amit élvezettel teszel, a minden teremtés mögött álló erővel kapcsol össze.
Íme egy spirituális gyakorlat, ami életedbe erőt és teremtő kitágulást visz majd. Írj listát sok olyan hétköznapi rutintevékenységedről, amit gyakran teszel! Vegyél bele olyan tevékenységet is, amit nem tartasz érdekesnek, amit unalmasnak, fárasztónak, bosszantónak vagy terhesnek ítélsz! Olyant azonban ne írj bele, amit utálsz, vagy amitől irtózol! Az utóbbi tevékenységet vagy elfogadással érdemes végezni, vagy abba kell hagyni. A listán szerepelhet például: utazás munkába és munkából, élelmiszer-vásárlás, nagymosás, vagy bármi egyéb, amit a napi munkádban fárasztónak vagy terhesnek találsz. Ezt követően, valahányszor ezeket a tevékenységeket végzed, hagyd, hogy azok az éberség közvetítői legyenek! Légy tökéletesen jelen abban, amit teszel, és érezd magadban az éber, eleven nyugalmat és a csendet a tevékenység hátterében! Hamarosan azt tapasztalod majd, hogy amit a megnövekedett tudatosság eme állapotában teszel, az ahelyett, hogy terhes, fárasztó vagy bosszantó lenne, történetesen élvezetessé válik. Hogy pontosabban fogalmazzak: amit élvezel, az valójában nem a külső cselekedet, hanem a tudatnak a tevékenységbe beáramló belső dimenziója. Ez: a Lét örömének megtalálása a tetteidben. Ha azt érzed, hogy az életedből hiányzik az „értelem”, vagy életed túl terhes vagy fárasztó, akkor az arra utal, hogy ezt a dimenziót még nem hoztad be az életedbe. Még nem vált fő céloddá, hogy tudatos légy abban, amit teszel.
Az új föld úgy jelenik meg, hogy egyre több ember fedezi fel élete fő küldetését: behozni a tudat fényét e világba; és ezért bármit is tesznek, azt a tudat „szállítóeszközeként” használják.
A Lét öröme a tudatosnak lenni öröme.
A fölébredt tudat aztán átveszi az egótól a kormányrudat, és elkezdi irányítani az életedet. Majd azt tapasztalhatod, hogy a már hosszú ideje végzett tevékenységed természetes módon kezd valami sokkal nagyobba átmenni, amikor azt már a tudat erősíti.
Egyesek, akik alkotó tevékenységükkel sok ember életét gazdagítják, egyszerűen azt teszik, amit a legjobban élveznek, anélkül, hogy tevékenységükkel bármit el akarnának érni, vagy bárkivé akarnának válni. Például zenészek, művészek, írók, tudósok, tanárok, építészek, vagy új szociális vagy – megvilágosodott – vállalati struktúrák megvalósítói. Olykor néhány évig a hatáskörzetük kicsiny marad; majd az történhet, hogy hirtelen vagy fokozatosan teremtő megerősítés áramlik tettükbe, és a tevékenységük oly mértékben kitágul, ami minden korábbi elképzelésüket túlszárnyalja, és számtalan embert érint meg. Az élvezet mellé intenzitás társul a tevékenységükhöz, és azzal olyan kreativitás ihleti meg őket, ami messze felülmúlja azt, amit egy közönséges ember véghez tud vinni.
De ne hagyd, hogy ez a fejedbe szálljon, mert ott fönt az ego maradéka rejtőzhet! Továbbra is közönséges ember vagy. A rendkívüli az, ami rajtad keresztül érkezik e világba. Ám azon az esszencián osztozol minden lénnyel. Hafiz, a XIV. századi perzsa költő és szufi mester gyönyörűen fejezi ki ezt az igazságot: „Egy lyuk vagyok a furulyán, amelyen Krisztus lehelete áramlik át. Hallgasd e zenét!”