Ha fejlődni szeretnél az alábbi gyakorlatok segítséget nyújthatnak.
Egy egyszerű, ám radikális spirituális gyakorlat: elfogadni azt, ami a mostban megjelenik, bármi is legyen az - belül is, kívül is.
-oOo-
Bármi, amit teljesen elfogadsz, eljuttat a béke állapotába, beleértve azt is, hogy elfogadod, hogy képtelen vagy elfogadni, hogy ellenállsz.
-oOo-
Javaslom, próbáld ki néhány hétig a következőt, és figyeld meg, hatására miként változik a valóságod! Bármi is az, amiről úgy gondolod, hogy az emberek visszatartják tőled – dicséret, elismerés, támogatás, szeretetteljes gondoskodás stb. –, adj nekik azt! Hogy magadnak sincs? Nem baj. Tégy úgy, mintha lenne, és meglátod, megérkezik! Röviddel az után, hogy elkezdesz adni, el fogsz kezdeni kapni! Nem kaphatod azt, amit nem adsz.
-oOo-
Minden bőség forrása valójában nem kívül található, hanem része annak, aki vagy. Mégis érdemes azzal kezdened, hogy észreveszed és értékeled a kívül lévő bőséget. Figyelj fel az élet gazdagságára! Amikor a Nap melegét érzed a bőrödön, amikor a virágüzlet bejáratánál sorakozó növények pompáját látod, amikor beleharapsz a zamatos gyümölcsbe, vagy amikor az égből bőségesen hulló vízben ázol. Lépten-nyomon az élet gazdagságába botlasz. Ennek a téged körülvevő bőségnek a felismerése fölébreszti a benned szunnyadó bőséget. Ezt követően hagyd, hogy az kiáradjon belőled! Amikor rámosolyogsz egy idegenre, máris kis energiakiáramlás történik. Adóvá válsz. Gyakran kérdezd meg magadtól: „Mit adhatok itt? Miként lehetnék ennek az embernek vagy ennek a helyzetnek a szolgálatára?” Semmit sem kell birtokolnod ahhoz, hogy bőségben érezhesd magad, ha viszont folyamatosan így érzel, akkor szinte bizonyos, hogy dolgok érkeznek az életedbe. A bőség csak azokhoz áramlik, akiknek az már megvan. Ez szinte igazságtalanságnak hangzik, pedig természetesen nem az, hanem: egyetemes törvény. A bőség és az ínség is belső állapot, ami aztán a valóságodként jelenik meg.
-oOo-
Amint elértél egy bizonyos tudatossági szintet (és ha már ezt olvasod, akkor szinte bizonyos, hogy elértél), képes vagy eldönteni, hogy a jelen pillanattal milyen viszonyban óhajtasz lenni. Azt akarom, hogy a jelen pillanat a barátom vagy az ellenségem legyen? A jelen pillanat elválaszthatatlan az élettől, ezért ekkor valójában azt döntöd el: milyen kapcsolatban kívánsz lenni az élettel. Ha eldöntötted, hogy a jelen pillanatot a barátoddá kívánod tenni, akkor az első lépés a tiéd: viszonyulj hozzá barátságosan! Bármilyen álruhában is jön, üdvözöld, és hamarosan megtapasztalod ennek az eredményét! Az élet barátságos lesz veled; az emberek segítőkésszé, a körülmények támogatóvá válnak. Ez az egyetlen döntés a teljes valóságodat megváltoztatja! De ezt a döntést újra és újra és újra meg kell hoznod, amíg mindez természetes létállapotoddá nem válik.
-oOo-
Hogyan lépsz túl a jelen pillanattal való diszfunkcionális kapcsolaton? A legfontosabb, hogy észrevedd azt magadban, a gondolataidban és a tetteidben. Amint észreveszed, amint meglátod, hogy a mosthoz való viszonyod hibás, máris jelen vagy. A meglátás a felbukkanó jelenlét. Amint észreveszed a díszfunkciót, az kezd megszűnni. Egyesek, amikor észreveszik, hangosan felnevetnek. A meglátással érkezik meg a döntés ereje: a mostra igent mondás választásának a lehetősége, a mostot a barátoddá tevés lehetősége.
-oOo-
Tehát ahelyett, hogy időt adnál magadnak, távolítsd el azt! Ha kiiktatod elmédből az időt, kiiktattad az egót. Ez az egyetlen igazi spirituális gyakorlat.
-oOo-
Íme néhány módszer, ahogy emberek tudattalanul megpróbálják hangsúlyozni a formaidentitásukat. Ha elég éber vagy, képes lehetsz észrevenni magadban ezeknek a tudattalan mintáknak némelyikét: elismerést követelsz valami tettedért, és mérges vagy bosszús leszel, ha azt nem kapod meg; figyelmet igyekszel szerezni azzal, hogy a problémáidról beszélsz, vagy elmondod betegséged történetét, vagy jelenetet rendezel; elmondod a véleményedet, holott senki sem kérdezett, és az nem változtatja meg a helyzetet; jobban foglalkoztat, hogy a másik mit gondol rólad, mint az illető, ami azt jelenti, hogy az embereket „egotükörként”, illetve „egofokozóként” használod; megpróbálsz lenyűgözni másokat a tulajdonoddal, a tudásoddal, a jó megjelenéseddel, a társadalmi rangoddal, a testi erőddel stb.; ideiglenes „egofelpumpálást” idézel elő valami vagy valaki ellen irányuló haragos reakcióddal; személyes sértésnek veszel dolgokat, megbántódsz; céltalan (gondolati vagy szavakba öntött) panaszkodással bizonygatod, hogy neked van igazad, a másiknak pedig nincs; látszódni, illetve fontosnak tűnni akarsz.
Ha fölfedeztél magadban ilyen viselkedésmintát, javaslom, végezz el egy kísérletet! Derítsd ki, vajon milyen érzés és mi történik, ha szélnek ereszted ezt a viselkedésmintát! Egyszerűen dobd el, és figyeld meg, mi történik!
-oOo-
A tudat generálásának egy másik módja: háttérbe tessékeled azt, aki a forma szintjén vagy. Fedezd fel azt a hatalmas erőt, ami rajtad keresztül a világba áramlik, amikor felhagysz formaidentitásod hangsúlyozásával!
-oOo-
Amikor találkozol valakivel – a munkahelyeden vagy bárhol másutt –, add neki a legteljesebb figyelmedet! Ott alapvetően már nem személyként, hanem a tudatosság, az éber jelenlét tereként vagy jelen. A másik emberrel folytatott beszélgetés eredeti célja – venni vagy eladni valamit, információt kérni vagy átadni stb. – immár másodlagossá válik. A köztetek megjelenő tudatosság tere válik az interakció elsődleges céljává. A tudatosságnak ez a mezeje fontosabb lesz, mint az, amiről beszéltek; fontosabb, mint a szóban forgó fizikai vagy gondolati tárgyak. Az emberi lény fontosabbá válik, mint az evilági dolgok. Ez nem jelenti, hogy elhanyagolnád azt, amit gyakorlati szinten meg kell tenned. A cselekvés történetesen nem csak könnyedebben, de még erőteljesebben is valósul meg, ha a Lét dimenzióját méltányoljuk, és az így elsődlegessé válik. Az új földön a kapcsolatok legalapvetőbb vonása, hogy megjelenik bennük a tudatosságnak ez az emberek közti, egyesítő tere.
-oOo-
Íme egy spirituális gyakorlat, ami életedbe erőt és teremtő kitágulást visz majd. Írj listát sok olyan hétköznapi rutintevékenységedről, amit gyakran teszel! Vegyél bele olyan tevékenységet is, amit nem tartasz érdekesnek, amit unalmasnak, fárasztónak, bosszantónak vagy terhesnek ítélsz! Olyant azonban ne írj bele, amit utálsz, vagy amitől irtózol! Az utóbbi tevékenységet vagy elfogadással érdemes végezni, vagy abba kell hagyni. A listán szerepelhet például: utazás munkába és munkából, élelmiszer-vásárlás, nagymosás, vagy bármi egyéb, amit a napi munkádban fárasztónak vagy terhesnek találsz. Ezt követően, valahányszor ezeket a tevékenységeket végzed, hagyd, hogy azok az éberség közvetítői legyenek! Légy tökéletesen jelen abban, amit teszel, és érezd magadban az éber, eleven nyugalmat és a csendet a tevékenység hátterében! Hamarosan azt tapasztalod majd, hogy amit a megnövekedett tudatosság eme állapotában teszel, az ahelyett, hogy terhes, fárasztó vagy bosszantó lenne, történetesen élvezetessé válik. Hogy pontosabban fogalmazzak: amit élvezel, az valójában nem a külső cselekedet, hanem a tudatnak a tevékenységbe beáramló belső dimenziója. Ez: a Lét örömének megtalálása a tetteidben. Ha azt érzed, hogy az életedből hiányzik az „értelem”, vagy életed túl terhes vagy fárasztó, akkor az arra utal, hogy ezt a dimenziót még nem hoztad be az életedbe. Még nem vált fő céloddá, hogy tudatos légy abban, amit teszel.
-oOo-
Ha észreveszed fájdalomtested megjelenését, akkor azokat a „nyomógombokat” is gyorsan fel fogod ismerni, amik aktiválják, akár bizonyos helyzetek, akár mások ilyen-olyan cselekedetei vagy szavai azok. Amikor ezek a kiváltó ingerek megjelennek, azokat te azonnal a maguk valóságában látod, és az éberség magas fokozatára kapcsolsz. Egy-két másodpercen belül az érzelmi reakció, tehát a fájdalomtest is megérkezik, ám az éber jelenlét állapotában már nem azonosulsz vele. A fájdalomtest tehát nem tud eluralni, nem képes a fejedben szóló hanggá válni. Ha akkor éppen a partnereddel vagy, akár szóvá is teheted: „Amit most mondtál (vagy tettél), az beindította a fájdalomtestemet.” Állapodj meg partnereddel, hogy valahányszor olyant mond vagy tesz a másik, amitől a fájdalomtestetek bekapcsolódik, azonnal szóltok! A fájdalomtest így már nem képes megújítani magát kapcsolati drámával, és ahelyett, hogy az adott ügy tudattalanságba ráncigálna, segíteni fog, hogy teljesen jelenlevővé válj.
-oOo-
A fenti gyakorlatok Eckhat Tolle műveiből lettek idézve.
