Névnapok
Ma 2019. 12. 10, kedd, Judit napja van.
Holnap Árpád napja lesz.
Mai gyakorlat

Az alábbi jelenlét gyakorlat segítségedre lehet abban, hogy egyre tudatosabbá válj.:


Bár a testtel való azonosulás az ego egyik legalapvetőbb formája, a jó hír, hogy ...

Folytatás
Utolsó fórum hozzászólások
Válasz: Egy kis művészet...
Lélek-JELen-Léthttps://drive.google.com/open?id=1r
Írta: Berill
máj 13 : 08:39

Válasz: Teri blogja
ha lenne, remélem felrakod ide :)
Írta: Teri
ápr 16 : 00:35

Válasz: Teri blogja
Köszi! Ez a srác tényleg "ott" van. :)https://www.
Írta: Roby_T
ápr 15 : 09:14

Válasz: Teri blogja
Milyen félelem van benned ? Talán attól félsz, hog
Írta: Teri
márc 31 : 00:57

Válasz: Most Tolle vagy nem?
Berill írta ...Nagy megerőltetés árán, de végig ha
Írta: Dyra
szept 16 : 22:08

Válasz: Egy kis művészet...
Berill írta ...ÁlomEz nagyon jó kép!
Írta: Samuel
szept 08 : 17:49

Válasz: Most Tolle vagy nem?
https://www.youtube.com/watch? v=msDmHMgIQjo
Írta: Teri
szept 04 : 10:56

Válasz: Most Tolle vagy nem?
"A tudás legnagyobb ellensége nem a tudatlanság, h
Írta: Teri
szept 03 : 18:31

Válasz: Most Tolle vagy nem?
Berill írta ...Nagy megerőltetés árán, de végig ha
Írta: NN
szept 01 : 17:10

Válasz: Most Tolle vagy nem?
ez a ködösítés gyémántja :) ez a gyémánt i
Írta: Teri
aug 30 : 12:19

Tolle Audio Player:


 
Nap vicce
A nap vicce
A geped adatai
IP
Fórumok
ÚJ FÖLD - Eckhart Tolle Tanításai :: Fórumok :: Blogok
<< Előző téma | Következő téma >>   

Judit blogja

Oldal:   <<      
Szerző Üzenet
Plejádok
2010 aug 17 k, 08:36

Regisztrált tag #331
Regisztrált: 2010 júl 02 p, 09:23
Lakóhely: Bp. környéke
Üzenetek: 49
Szia Nati!

Nagyon röviden és közérthetően a teljesség igénye nélkül:
Ilyenkor átnézel az ember fölött és a valós lényét látod, hogy ugyan onnan jött ahonnan te, az egységből csak elfelejtette isteni eredetét és hovatartozását, és az egó hatalmában él. Nem tudsz haragot érezni iránta, ilyenkor inkább egy gondolat, egy mosoly alakul ki benned, amit szíved szerint ki is mondanál: - szegény fejed, te se tudod ki is vagy valójában.
Ennyi.
Persze azért ettől még kebelbarátok nem leszünk.
Nálam legalábbis leggyorsabban, és egyszerűbben ez működik.
Nati, nehéz ezt szavakba meghatározni, ez egy érzés, és nem is vagyok a szavak embere.
Üdv.

[ Módosítva 2010 aug 17 k, 09:41 ]
Vissza az elejére
Judit
2010 dec 25 szo, 10:23

Regisztrált tag #6
Regisztrált: 2009 okt 18 v, 06:57
Lakóhely: Szeged
Üzenetek: 68
Tartalmas ünnepeket kívánok!

Talán csak városi legenda - amit Kőhalmi Zoltán humoristától hallott az egyik kollégám -, hogy a mentősök sok év tapasztalata alapján az ellátandó sérülésekből akkor is pontosan tudják a karácsonyi ünnepek melyik napjánál tartanak, ha nem néznek a naptárra. Íme. A szentestét megelőző délelőttön a családfő szekercét vesz a kezébe, hogy belefaragja a fát a tartóba. Némelyik férfiember gyakorlatlansága folytán az ujját is hozzáigazítja talpazathoz. Karácsony első napján a túlevés-túlivás miatti elsősegélyért csörögnek a telefonok. A második napon azokat kell ellátni, akik megsérültek a karácsonyfatűzben. Miután három napon keresztül együtt van a család, az apa másodszor is kezébe veszi a szekercét.

Szeretek könyvtárba járni, számomra olyan volt Szegeden a régi Somogyi, mint ha egy szentélybe lépnék be: azokon a lépcsőkön, termekben járni, ahol többek közt Tömörkény István, Móra Ferenc és Juhász Gyula is megfordult... A mostani üvegpalotában hiányzik ez a miliő, ennek ellenére jól érzem magam, hisz a tartalom megmaradt, sőt bővült. Nemrégiben épp az új kiadványok között fedeztem fel Gary Chapman legújabb könyvét (Ha nem elég a sajnálom!), amelyet társszerzőként jegyez. A bocsánatkérés öt formáját mutatja be gyakorlati példákon keresztül. Rávilágít arra, ha megfelelő formában megfogalmazott bocsánatkérés jobbá teheti az emberi kapcsolatokat, többek közt a gyerek-szülő viszonyt, a házasságot, a munkahelyi kontaktust, és az egyén önmagával is békét köthet.

Hogyan kapcsolódhat a két történet egymáshoz és a karácsonyhoz? A könyv elolvasása után hiányérzetem támadt. „A bocsánatkérés nélküli megbocsátást nemritkán a sértett fél kedvéért erőltetik, nem a vétkes kedvéért. Az ilyen jellegű megbocsátás nem vezet megbékéléshez.” – állítja Gary Chapman, majd Dietrich Bonhoeffer teológust idézi, aki az ilyen típusú megbocsátást így jellemezte: „Olcsó kegyelem… ami a bűn igazolását, és nem a bűnös megigazítását jelenti.” Nem akarom megkérdőjelezni ezeknek a nézeteknek a helyességét, sokkal inkább további gondolkodásra késztettek.

Eszembe jutott: nemcsak a bocsánatkérés művészetét érdemes elsajátítani, hanem az elengedését is. Vagyis ha látom, hogy a másiknak esze ágában sincs bocsánatot kérni, annak ellenére saját lelki nyugalmam érdekében gyakorolhatom a könyörületet. Amikor az egyik ismerősömnek ezzel a gondolatmenettel hozakodtam elő, imígyen replikázott rá: Nem vagyok én Jézus!
Valóban, egyikünk sem Jézus! Ha azonban végig tud menni a valódi megbocsátás minden lépcsőfokán az ember, cserében megkapja a belső szabadságot. (Lehet hatalmas vihar, a tenger vizét csak a felszínen érintik a természet elemei, a mélyben csend és nyugalom honol.) A valódi megbocsátás két részből áll: elfogadás és elengedés, amely többek közt erőfeszítést, önismeretet, bátorságot, a nemet mondás elsajátítását, önfegyelmet igényel. Hagyományos értelemben a megbocsátás feltételekhez kötött, vagyis megbocsátok neked, ha azt teszed, amit én akarok.

Így vagyunk a szeretettel is, feltételhez kötjük. A hétköznapokban kimondatlanul ilyenformán működik: szeretlek, ha azt teszed, amit én akarok, és nem azt: szeretlek úgy, ahogyan vagy, elfogadlak úgy, ahogyan vagy. Ez azt jelenti: képes vagyok látni a másik ember értékeit, ha valamit nem tetszik a viselkedésében azt minősítés nélkül, tárgyilagosan tudomására hozom, miközben önmagam határait is képes vagyok megvédeni.

Mindannyian boldogságra, szeretetre vágyunk. Minden évben eljön az a három nap, amelyet a szeretet ünnepének nevezünk. Hogy ezt a három napot milyen tartalommal tölti meg az ember, az jórészt a másik háromszázhatvankét napon múlik, hisz minden értékes, pozitív lelkiállapot megteremtése és fenntartása igen komoly feladatot jelent.


Judit
Vissza az elejére
Judit
2011 febr 25 p, 07:35

Regisztrált tag #6
Regisztrált: 2009 okt 18 v, 06:57
Lakóhely: Szeged
Üzenetek: 68
Légy gondolataid éber őre

A belsőtest tudatosítást nap mint nap gyakorló barátom érdekes történetet mesélt nemrégiben.

Nagyon igyekezett valahová, amikor elment mellette az a busz, amely a találkozó helyszínére vihette. A helyzetet felmérve az következő gondolat suhant végig az fejében: kb. ötven méterre van a megálló, nem érdemes futni, úgy sem érem el. A lábai mégis az első érzésre reagáltak (miszerint jó lenne a megbeszélt időben érkezni), és neki iramodott... Közben a másodpercek töredéke alatt a következő gondolatok futottak át az agyán: régen nem futottam már ilyen gyorsan, most mindjárt megmerevedik a vádlim. A görcs azonban elmaradt.
Elérte a buszt, felszállt, kb. 30 másodpercnyi álldogálás után úgy érezte, valami nincs rendben. Tényleg! Hol marad a zihálás, a gyors, levegő után kapkodás... Az is elmaradt. Pár percig figyelte gondolatait, és azokra adott testi reakciókat. Elméje újra és újra próbálkozott, igyekezett oxigénhiányos érzetet produkáltatni a testével, a tüdő és a szív azonban nyugalmi állapotban maradt.

Barátom a tapasztalat óta még intenzívebben gyakorolja a jelenlétet. Azt mondja, reggelente agykontrollal progamozza, hogy a napi rutintevékenységek végzése közben aktív a belsőteste, vagyis olyan összefüggő energiamezőt képzel el, amelynek a külső határa a bőre.

A napi gyakorlás hatására kreatívabbá vált, jobban odafigyel a gondolataira, és erőteljesebben bízik megérzéseiben.

Judit
Vissza az elejére
Judit
2011 márc 20 v, 09:16

Regisztrált tag #6
Regisztrált: 2009 okt 18 v, 06:57
Lakóhely: Szeged
Üzenetek: 68
András,

a mantra eredetileg a védikus hagyomány része: hang, szavak, mondatok ismételgetése. A szanszkrít vallásos szövegek, fohászok részint azért bírnak nagy erővel hatni, mert évezredek során nagyon sok ember mondogatta (összeadódnak az energiák), részint a mantrák hangalakban tárgyiasult szimbólumok, amelyek magasabb tudati síkról származó információkat vagy energiákat testesítenek meg. A keleti terminológia szerint a mantrák a különböző isteni vagy félisteni személyiségek energiáit képviselik.

A nyugati kultúra imái is hasonlóképpen működnek, csak nem nevezzük mantrázásnak, ha valaki pl. naponta hússzor elmondja a Mi atyánkot, vagy Jézus nevét recitálja.

Ma már olyan szavak, mondatok ismételgetésére is alkalmazzák ezt az elnevezést, amelyek egyénre szabottak, és nem kötődik semmilyen spirituális terminológiához.

Akár öngyógyító folyamatok aktivizálásához, akár egy új, hasznos tulajdonság kialakításához, vagy egy régi, káros jellemvonástól való megszabadulás elősegítésére az adott mantrát 40 napon keresztül napi 108 alkalommal kell elmondani. Keleten ezt a technikát nevezik dzsapázásnak, van egy olvasó is (fonalra felfűzött 108 gyöngy), amely segítségével ellenőrizni tudja önmagát az ember.

A mantrák töltik, tisztítják azt, ami mondogatja őket, és tölti, tisztítja a körülötte lévő teret is.


Én rendszeresen használom a lakás tisztítására is. Ez annyit jelent, hogy akár órákon keresztül hangosan szól hangfelvételről valamelyik mantra.

Az OM mantrát pedig meditációs formában alkalmazom: csöndben, csukott szemmel, fél hangosan kántálom az om-ot, a két om közötti szünetre (csöndre) is odafigyelek. A több időm van, akkor egy-két órát is töltök ezzel. Nagyon jól oldja a fájdalomtesteket.

Ha a belső test tudatosítás közben túl sok gondolat bukkan elő, akkor is átváltok az om recitálására, mert a hosszan kimondott ommmmm közben nem tud gondolat aktivizálódni.

Judit



Judit
Vissza az elejére
Judit
2011 ápr 27 sze, 10:37

Regisztrált tag #6
Regisztrált: 2009 okt 18 v, 06:57
Lakóhely: Szeged
Üzenetek: 68
Tisztességes profi

A Szegeden megjelenő Délmagyarországnak századik születésnapját ünnepelte tavaly szerkesztőségünk. Ebből az alkalomból közös emlékezésre invitálták a régi és jelenlegi munkatársakat. A könyvtár előcsarnokába belépve elállt a lélegzetem… mintha csodát látnék! Kitűnt a sokaságból egy ember. (Az természetes, hogy egy nőnek megakad a szeme egy magas, jóképű férfin.) Engem a körülette megnyilvánult tér is ámulatba ejtett. Soha nem tapasztaltam még ilyen erőteljes jelenlétet. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem is találkozhattam olyan valakivel, akin keresztül ilyen erővel nyilvánul meg a tiszta tudatosság, hanem azt, hogy én most saját szememmel láttam azt az állapotot, amelyet Tolle tértudatosságnak nevez. Egy ember, aki nem a gondolataiban van elmerülve, nem címkézi a látottakat, hanem szemlélődik, befogadja azokat.

Meg kell tudnom, ki ő! Kolléganőm hihetetlennek tartotta tudatlanságomat: dr. Szajbély Mihály irodalomtörténész professzor, a médiatanszék vezetőjét nem ismered. Judit te tördelted be a jubileumi számban a vele készült interjút. A fotója alapján sem rémlik? – Nem – jött a lakonikus válasz.

Véget ért a „varázslat”, az elmém azonnal működésbe lépett. Fölváltva tódultak elő a mentegetőző és a szemrehányó gondolatok. „Rövid volt a leadási határidő, nem értem rá olvasgatni a cikkeket.” „A megjelenés után is elolvashattad volna.” „Azonnal a ballagási mellékletet kellett csinálni.” „Látod, jól eltoltad! Évek óta szeretnél jobban megismerkedni az újságírás elméletével, most itt lenne a lehetőség, hogy megkérdezd, milyen formában csatlakozhatnál be a képzésbe. Ha elolvasod az interjút, az alapján szóba elegyedhetnél vele.” (Tolle tárgytudatosságnak nevezi az állapotot, amikor az elme megannyi gondolattól hemzseg.) Végül az ünnepi események történései megszakították a belső monológomat.

Az élet úgy hozta, hogy rendszeres látogatójává váltam Szajbély tanár úr médiatörténeti és társadalomelméleti előadásainak, amelynek nemcsak az lett a folyamánya, hogy nagyobb a rálátásom az adott témában az összefüggésekre, hanem olyan régóta foglalkoztató kérdésekre is választ kapok, amelyeknek semmi közük nincs a kurzushoz.

Goethe Az ifjú Werther szenvedései című regénye kapcsán a Tanár úr megemlítette: ez volt az első könyv, amely szakított az értelmiség képviselőinek irodalommal kapcsolatos addigi elvárásával, miszerint hasznos szórakozást nyújtson. Goethe műve példa arra, hogy a „magas” irodalom egyben népszerű irodalom is tud lenni – később azonban a „magas” és az „alacsony” között az olló egyre szélesebbre nyílt –, miközben mindmáig vannak olyan értékes alkotások, amelyek ugyanakkor népszerűek is. Valóságos Werther-láz tört ki Európa-szerte, amely évtizedekig eltartott.

Goethének kritikusai azzal vádolták, hogy az öngyilkosságot elkövető főhős az érzelmileg hasonlóan túlfűtött olvasókat mintakövetésre sarkallta, emiatt egyes tartományokban be is tiltották a művet. (Ma a média hatására elkövetett, utánzáson alapuló öngyilkosságot David Phillips amerikai szociológus nyomán Werther-effektusnak nevezik. (Tolle erre azt mondaná, hogy a művelődni vágyóban olvasás közben olyan régi, fájdalmas emlékek aktiválódnak, amelyek ugyanazon a frekvencián rezegnek a főhős történetével. Vagyis bekapcsolódik az olvasóban a megfelelő fájdalomtest.) Ekkor döbbentem rá, hogy fiatal felnőtt koromban miért szerettem olvasni Németh Lászlótól a Gyászt, az Iszonyt, és mi okból néztem meg újra és újra Lengyel József Igéző című novellájából készült tévéjátékot, pedig egyik történet sem volt azonos az én történetemmel.

Az egyik előadáson szóba került Vahot Imre és Jókai Mór között kialakult ellentét. Mindketten lapszerkesztők voltak, de más-más felfogással. Míg Vahot a korábbi évek alatt kialakult hagyományhoz ragaszkodott: egyedüli profiként vitte a lapot, vagyis a tetemes munka gyümölcsét, a nyereséget nem kellett megosztani senkivel. Nem is lehetett számon kérni a szerzőkön a határidőt, a minőséget. Jókai viszont profi írókként kezelte munkatársait, akik képesek azt és akkorra prezentálni, amit és amikorra a szerkesztőnek szüksége van. A szakértelmüknek köszönhetően a megjelenő lap is tartalmasabbá válik, amit szívesebben fizetnek elő az olvasók. A nagyobb nyereségből pedig a szerkesztő jobban tudja honorálni a munkatársait – így okoskodott Jókai. Korábban jórészt a mecénások ízlése határozta meg, melyik író, költő tud szellemi munkájából megélni.

Milyen különös a világ! Miközben telnek az évszázadok, a díszlet, a szereplők és a kellékek változnak a kérdés marad. Most legtöbbször a természetgyógyászat spiritualitást is érintő része és a személyiségfejlesztés kerül a színpadra. Divatos támadni például az agykontrollosokat, többek közt a feltételezett nyereségük miatt. Ha valaki éveken keresztül magas színvonalon, erőteljes tempóval teljesít és annak folyamányaként elfogadja az érte járó javadalmazást – úgy gondolom – természetes dolog. Tolle ezt az adás–kapás törvényének nevezi, vagyis mindig a „kiadás” határozza meg a „bevételt”.

Hosszan sorolom tovább a példákat (felismeréseket), amelyek ezeken a kurzusokon születtek.
Elmémet továbbra is foglalkoztatta, vajon milyen technikával tett szert Szajbély tanár úr az írásom elején említett jelenlétre? Mit csinál, hogy folyamatosan magas a rezgése? Ahogy öregszik az ember, bölcsebbé válik – hangzott el az egyszerű válasz, amelynek hatására hasonló következtetésre jutottam, mint az egyszeri egyházi vezető, akinek a fülébe jutott, hogy a felségterületéhez tartozó kis szigeten élő három remete nem tartja be a liturgiát. Valamiféle saját imádságot használnak már évtizedek óta. A derék pap úgy vélte, azok hárman helytelen dolgot művelnek. Csónakba szállt és meglátogatta őket. A jámbor remeték megígérték, ezen túl az előírásoknak megfelelően, rendesen imádkoznak. Elöljárójuk dolga végeztével elégedetten fordult vissza. Már jócskán eltávolodott a csónak a szigettől, amikor különös suhogásra lett figyelmes. A hang irányába tekintve hatalmas szürke felhőt fedezett föl, közvetlenül a víz felszínén, amely vészesen közeledett feléjük. Jobban megnézve, észre vette, hogy a három remete mezítláb rohan a vízen viharsebesen. A csónakhoz érve az egyik így szólt: Bocsáts meg nekünk a zavarásért! Azért bátorkodtunk utánad jönni, mert elfelejtettük, hogyan kell rendesen imádkozni. A tisztelendő végignézett a három vízen álló emberen, és így válaszolt: felejtsétek el, amit mondtam. Éljetek úgy, ahogyan eddig.



Judit
Vissza az elejére
Judit
2011 okt 31 h, 08:15

Regisztrált tag #6
Regisztrált: 2009 okt 18 v, 06:57
Lakóhely: Szeged
Üzenetek: 68
A dingók azt hitték, hogy romlott húst cipelnek magukkal

Tegnap Szegeden, a Kálvária sugárúton araszolgatok kifelé az első csomagtartón a temérdek virággal, közben nem csak a szembejövő gyalogosokat figyelem, hanem az úton lévő gödröket, hepehupákat is igyekszem elkerülni, amikor a hátam mögül többször ismétlődő, erőteljes bicikli csengőhang törte meg a csöndet. Néhány másodperc kellett ahhoz, hogy felismerjem, nekem jelez valaki: „Húzódj le az útról, vagy szívódj fel! Nem érek rá lassítani!” Veszélyes manőverezések közepette egy összeráncolt homlokú középkorú pár virágokkal megrakodva húz el mellettem, lassan ocsúdok: Ezek is a temetőbe tartanak?!

Ez a kis affér eszembe juttatta annak az amerikai orvosnőnek a történetét, aki a 90-es években közel négy hónapon át mezítláb vándorolt az ausztrál sivatagban az egyik bennszülött törzs, az Igazak vendégszeretetét élvezve. Az őslakosok ezen csoportja nem érti, nem helyesli, elkerüli a nyugati világot, de nem ítélkezik felette. Az orvosnőnek a hírnök szerepét szánták: tudassa a világgal, másképp is lehet élni, mint ahogyan manapság a legtöbben teszik.

Marlo Morgan a zarándokúton megtanult csöndben maradni, ami számára azzal az előnnyel is járt, hogy nem zavarta meg a vezeték nélküli telefon működését, a csoporttagok és a távollévők közti telepatikus üzenetváltást. „Az Igazak népe szerint a hang nem beszédre való. Az ember szívével és gondolataival fejezi ki magát. Ha a beszédet fecsegésre használjuk, szétszórjuk magunkat apró-cseprő, felületes társalgásokban. A hang éneklésre, ünneplésre, gyógyításra szolgál, és csak arra méltó.”
A bennszülöttek igencsak meglepődtek, amikor kiderült, az amerikaiak milyen nagy becsben tartják a születésnapot. Szerintük értelmetlen az öregedést ünnepelni, nem kell ahhoz semmi erőfeszítés, az magától is eljön. Ők akkor ünnepelnek, ha valaki érettebb, bölcsebb lett az előző évhez képest, ráadásul mindenki maga jelzi, ha eljött az ünneplés ideje. Sokat foglalkoznak önmaguk felfedezésével, fejlesztik saját készségeiket, tudásukat megosztják a többiekkel. Úgy tartják, hogy a fizikai test betegségeit a lelki diszharmónia okozza. Az álomfejtő segíti hozzá a beteget a gyógyító felismerésekhez.
Harmóniában élnek a természettel, elfogadnak mindent és mindenkit, legfeljebb elkerülik azt, aki vagy ami számukra veszélyes.

Több hete vándoroltak már, amikor egyik este Marlo észrevette, hogy dingó falka figyeli őket. Rémülten számolt be felfedezéséről a táborban. Közben úgy érezte, végtelenül büdös, társaira nézett, akiknek arca visszatükrözte saját észleletét. A teste méregtelenített, többek közt amiatt volt büdösebb a társainál. A törzsfőnök megnyugtatta, őket nem zavarja a bűz, elfogadják úgy, ahogyan van, a saját biztonságukért sem aggódnak, hanem azokat a szegény állatokat sajnálják, hisz Marlo becsapta őket. A dingók azt hitték, hogy romlott húst cipelnek magukkal. Ez a szag vadította meg őket.
A tagok fölváltva vezették a csapatot. Eljött a nap, amikor Marlo került az élre. Egy ember, aki csak hetet töltött az ausztrál sivatagban, most saját és társai élete is rajta múlik, mert a közösség úgy döntött, neki is meg kell tapasztalnia a vezető szerepét. Két napon keresztül étlen-szomjan vonszolták magukat a kopár vidéken, de senki nem segített, nem akart Marlo helyett dönteni, a saját erőpróbáját neki kell végigcsinálni, de nem is bántotta senki, mindenki elfogadta a tanulási folyamattal járó nehézségeket. A harmadik napon, amikor már fölkészült a halálra, felismerte, hogy a hangos „jajveszékelés”, könyörgés helyett gondolatban kell támogatásért folyamodni (Segítség! Kérlek benneteket, segítsetek! Hadd tanuljak, ha számomra és minden élő számára az a lehető legjobb.), hirtelen támadt egy gondolata, amelyet tett követett, majd fél órán belül vízre leletek. Hálásak voltak az előző napi esőzés után megjelenő alkalmi tavacskáért. Nem sokára megjelent az ételük is egy termetes hüllő képében.
Az Igazak népének gyermekei évszázadok óta ugyanazokat a szavakat, ugyanazt a mondatot súgják az újszülött fülébe. Minden ember ugyanazt a bátorító kijelentést hallja életében először: „Szeretünk és segítünk utadon.” Az utolsó ünnepen mindenki átöleli a búcsúzót, és ezzel a mondattal bocsátja útjára. Ezt hallotta érkezésekor, ezt hallja távozásakor! Az útra kelő ekkor lekuporodik a homokra, és megszünteti életműködését. Nem kell több, mint két perc, és elhagyja testét. Utána nincs szomorúság, nincs gyász. (Marlo Morgan: Vidd hírét az Igazaknak)


Judit
Vissza az elejére
Judit
2011 nov 22 k, 09:31

Regisztrált tag #6
Regisztrált: 2009 okt 18 v, 06:57
Lakóhely: Szeged
Üzenetek: 68
A jelenlét gyakorlati haszna


Zsófi, aki rendszeresen figyel gondolataira és érzeteire, osztotta meg velem a hétvégi élményét.

Színházból hazafelé menet, hóna alat a táskája. Elméjében fölbukkant egy gondolat: el lehetne lopni. Este 10 óra körül nagyon kevesen jártak az utcán, közvetlen környezetében egyáltalán nem volt senki. Pár perccel később vele azonos irányban az úttesen elkerekezett egy férfi.

Zsófi a korábban felbukkanó gondolatot tovább engedve figyelte a történéseket. Jött egy újabb gondolat: "Megvárom. Elveszem a táskáját."

A biciklis Zsófitól 50 méternyire felment a járdára és megállt, úgy tett, mint aki a hátsó lámpáját igazgatja, miközben a nőt figyelte. Zsófi nyugodtan haladt a férfi felé, már két méter lehetett csak köztük, amikor irányt váltott, és átment az utca túl oldalára, békésen folytatva útját.

A férfi figyelte egy kis ideig, majd nyeregbe pattant, és eltűnt a sötétben.

Zsófi szerint hosszabb ideig tartott elmesélnie kalandját, mint ahogyan történtek az események. Utólag pontosan tudja, csak a jelenlétgyakorlatok segítségével tudta megoldani a helyzetet, vagyis nem ő oldotta meg, hanem a rajta keresztül megnyilvánult intelligencia alakította úgy, hogy teljes nyugalommal kezelte a történetek, és azóta sem jut eszébe, hogy félnie kellene, ha sötétedés után kimegy az utcára.

Judit
Vissza az elejére
Oldal:   <<      

Moderátorok: timeless, xxx

Ugrás:     Vissza az elejére

Powered by e107 Forum System
[Welcome]

Felhasználó:

Jelszó:


Jegyezd meg!

[ Regisztráció ]
[ Elfelejtett jelszó? ]


Közösségi Megosztás
Idézetek Tolle-tól

-oOo-
Minden bőség alapja: méltányolni az életedben már meglévő jót.
-oOo-

Még több idézet


Szavazás

Milyen gyakran alkalmazod Tolle jelenlét gyakorlatait?

Nem szoktam gyakorolni

Minden nap rendszeresen

Egy-két naponta

Egyszer-kétszer hetente

Havonta eszembe szokott jutni párszor

Néha egy-két hónap is eltellik nélküle

A szavazás korlátozva csak tagoknak

szavazat: 114
Korábbi szavazások
Chatbox
Üzenetek írásához regisztrált tagnak kell lenned - jelentkezz be, vagy regisztrálj


Teri
máj 16 : 23:16

Teri
ápr 04 : 20:07

NN
jan 07 : 12:46

NN
aug 17 : 13:39
Ez tényleg jó volt, köszi!
- LINK -

Teri
aug 15 : 16:17

Teri
aug 13 : 18:18
Seth megszólal (hangoskönyv, ÚJ) - LINK -

Teri
aug 13 : 17:41
Ramana Maharshi film, magyar felirattal (ÚJ) - LINK -

Teri
aug 13 : 17:27

Teri
jan 24 : 11:53

Teri
jan 24 : 11:48

Teri
jan 24 : 11:47

Zsolesz
dec 23 : 04:15
Egy kihalt fórum is lehetőség, hogy a spirituális egó újabb siker-művét reklámozhassa.
A spiri bölcselkedés is jobban megy, ha közben dől a lóvé!

Shaw
dec 21 : 10:51
Tíz tipp, hogy hogyan segíthetjük elő azt, hogy gyermekeink egyénisége spirituálisan kivirágozzon
- LINK -

Shaw
nov 23 : 16:47
Az ölelés, mint spirituális kapu

- LINK -

Roby_T
nov 22 : 11:24
Az óceán látható,
a felhő látható.
A kettő közötti átmenet átalakítóereje vagyok én.
...csak néha megpihenek változó óceánként, felhőként.

Shaw
nov 20 : 17:14
A szellemi születés elmarad?
- LINK -

Teri
okt 02 : 22:56
(magyar felirat alul beállítható )
az "én" illúziója
- LINK -

Bigcsok
szept 20 : 17:31
?

Teri
júl 25 : 23:31
Gergőnek:
- LINK -

Teri
júl 23 : 14:48

Ibolyka
máj 15 : 09:40
Kedves Teri!

Köszönöm. Beszélgetni szeretnék néha, de akkor ezt nem is teszem. Köszönöm. Csodás
utat.

Teri
máj 14 : 13:27
Ibolyka, már senki sincs itt, FB-ra (meg nemtudomhova) átmentek, ott van Tolle oldal, ott kérdethetsz, innen viszont letölthetsz ezt azt

Teri
máj 14 : 13:23

Ibolyka
máj 12 : 14:18
Sziasztok! Csodás délutánt mindenkinek!
Én most ismerkedem.Ti itt aktív életet éltek?

Teri
máj 01 : 23:46
Gergőnek
- LINK -


Olvasmányok
Mi a spirituális föleszmélés?
- LINK -

Az ego
- LINK -

A belső test
- LINK -

A boldogság titka
- LINK -

A halhatatlanság kétségbevonhatatlan bizonyítéka
- LINK -

Megvilágosodás? Mi az?
- LINK -

A Csend
- LINK -

Fölébredés
- LINK -

A Tudat
- LINK -

Frekvenciatartók
- LINK -

Nem kulcsfontosságú a gondolkodás
- LINK -

A csend és a belső csend
- LINK -

A fájdalomtest föloldása
- LINK -

Vess véget az idő káprázatának
- LINK -

Mit tegyünk a fájdalomtesttel?
- LINK -

A fölébredt cselekvés három módja
- LINK -

A fölébredt cselekvés három módja - Elfogadás
- LINK -

A fölébredt cselekvés három módja - Élvezet
- LINK -

A fölébredt cselekvés három módja - Lelkesedés
- LINK -

Mi a különbség közted és a spirituális mester között?
- LINK -

Egy-két lényeges dolog Eckharttól.
- LINK -

Ő használ téged! Ez a betegség!
- LINK -

Amíg az elmével azonosulsz addig a fájadalom elkerülhetetlen.
- LINK -

A múlt fájdalma: a fájdalomtest föloldása.
- LINK -

Hozzáférni a Most erejéhez.
- LINK -
Holdtlte
CURRENT MOON
Jósgömb

Kérlek írd meg a kérdésed amire választ szeretnél kapni!



TolleTube Kicsiben
Copyright © 2009-2014 - Minden jog fenntartva uj-fold.hu